Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

5 során kihallgatott tanuk vallomása által bebizonyíttatott, hogy másodrendű alperes felperes többrendü ingóságait előbbi helyükről más helyre átrakta, s azokat felperesnek ki nem szolgáltatta, az esetre ha felperes az általa felajánlott esküt, mely részére a p. t. rendt. 235. §-a szerint volt megítélendő, leteszi, alperes azok természetbeni kiadására, azok nem létében pedig felperes becslő esküje által igazolt érték megfizetésére kötelezendő volt. A magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék a kir. tábla ítéletét nem felebbezett részében érintetlenül hagyta, felebbezett részében pedig megváltoztatta s e részben az elsőbiróság ítéletét hagyta indokainál fogva helyben. 3. 11a valamely magántársulat tisztviselője fizetéséből a nyugdíj alapra történt havi levonásokat ellenmondás nélkül türi. ez azt a jogos vélelmet állapítja meg, hogy a nyugdíjra járó fizetésnek a társulati alapszabályok értelmében és feltételek alatt leendő teljesítésére magát hallgatag kötelezte. (1876. október 19-ón 8302. sz. alatt.) S. Elek felperesnek a magyar éjszak-keleti vasuttársulat ellen 214 frt 58 kr s járulókai iránt indított perében az elsőbiróság felperest keresetével elutasította. A budapesti királyi ítélő tábla 1876. évi június 7-én 17597. sz. alatt hozott ítéletével: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta, s alperest 214 frt 58 kr tőke s ennek 1875. június 1-től számitandó kamatainak megfizetésére kötelezte: mert alperes azt, hogy 214 frt 58 krt felperes fizetéséből visszatartott — elismeri; mert a 2. szám alatt felmutatott nyugdijszabályzat — miután felsőbb hatóságilag megerősítve nincs — mint köztörvényszerű intézkedés felperesre nem kötelező — a 3. szám alatti szolgálati szabályzat felsőbb hatósági jóváhagyása a nyugdíj szabályzatra ki nem terjed. Maga alperes elismeri, hogy ez utóbbi külön jóváhagyása szükséges, sőt ezen 3. szám alattinak felmutatása inkább a 2. szám alatti érvénye ellen szól, miután azt mutatja, miszerint a nemű szabályait alperes csak akkor tartja az érdekeltekre kötelezőknek, ha mint a 3. szám alatti helyben van hagyva. De mint magánszerződés sem kötelezi as felperest, miután tagadása ellenében alperes nem bizonyította, hogy azt elfogadta. — Magában véve azon tény, hogy az időközi fizetó*slevonások ellen nem tiltakozott, nem helyettesíti a szerződés érvényességéhez meg-