Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

79 téve, ezen körülmény a harmadbiróság által figyelembe nem volt vehető és igy a ptrs 297. §. 1. pontja szerint semmiség forog fenn. Az elsőbirósági itélet köztörvényi tárgyalás alapján hozatván, az már a méltányosság szempontjából is -— a becsúszott alaki hiány miatt — a bíróságok által fenntartandó lett volna. Ennek folytán a magy. kir. Curia mint semmitőszék a semmiségi panaszt visszautasította ; mert előrebocsátásával annak, hogy a váltótörvény életbeléptetése ós a váltóügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában 1876. évi november 30-án kelt magy. kir. igazságügyminiszteri rendelet 103. §-a első kikezdése szerint, az ezen rendelet hatályba lépte napjáig folyamatba tett perekre nézve az eddigi eljárás szabályai csak a tárgyalás s eldöntés tekintetében tartattak fenn, a felebbviteli jogorvoslatok alkalmazására nózve ellenben ezen rendelet szabályai irányadók, tekintve, hogy eme rendelet 45. § a első bekezdéséhez képest a felebbviteli birói hatóságot váltóperekben utolsó fokba a kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék gyakorolja; ennélfogva a harmadbiróság ítélete ellen, a hivatolt váltóeljárás hatályba lépte után felperes által 1877. évi február hó 21-én beadott semmisógi panasznak helye nem levén, az visszautasítandó volt.