Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

25 1876. június 29-én 5919. sz. a. beadott jelentése kíséretében St. Lipótnak igénykeresetét a most megnevezett kir. törvényszékhez beterjesztette, melyet az eljáró bíróság 1876. évi július 5-én 5919. sz. a. kelt végzéssel a kiküldöttnek azon utasítással rendelte visszaadatni, hogy azt, a ptrdt. 467. ós 468. §§-ai értelmében illetékes sommás bírósághoz terjeszsze be. A b.-gyarmati kir. járásbíróság 1876. november 11-ón 11656. sz. a. az igónykeresetet illetékesség tekintetéből a kir. törvényszékhez újból áttette, daczára annak, hogy a reája vezetett végzés szerint, annak tárgyalására már határnapot is kitűzött volt. A b.-gyarmati kir. törvényszók 1876. deezember 13. 11415. sz. a. kelt átiratával az összes iratokat az ottani kir. jbiróságnak azon értesítéssel küldötte újból vissza, hegy a kérdéseit ügynek elbírálása hatáskörén kívül esek ; — utóbb nevezett kir. jbíróság azonban a hozzá visszaküldött közleményeket az összes iratok kíséretében 14761. sz. a. újból visszaküldötte ós magát ezen ügynek elintézésére illetéktelennek mondotta ki. Ezen bírói illetőségi összeütközés elintézéséül a m. kir. Curia mint semmitőszék kijelentendónek találta : miszerint ezen ügyben az elsőbbségi bejelentvóny tárgyalására ós elintézésére nézve a kir. törvényszéket jelentette illetékesnek; mert a ptrdt. 410. 411. 466. 467. ós 868. §§-ai az elsőbbségi bejelentvények bírói illetőségét tüzetesen nem határozzák meg. A 466. §. a tulajdoni igénykeresetek és elsőbbségi bejelentvónyek beadására felhívó hirdetmény tartalmát szabja elő ; a 467. §. a tulajdoni igénykeresetek benyújtásának módjáról rendelkezik; a 468. §. pedig a tulajdoni igényperek illetőségét meghatározza ugyan, azonban az elsőbbségi bejelentésekre nézve csak a tárgyalás módjáról intézkedik. Abból, hogy a tisztán ingókra vezetett végrehajtás folyamában felmerült tulajdoni igénykeresetekre nézve a végrehajtás helyének sommás bírája még azon esetben is, a midőn ez nem egyszersmind végrehajtó bíróság, illetékes, az, hogy az elsőbbségi bejelentvónyekre nézve is illetékes legyen, nem következik, minthogy a törvény a jogi természetekre nézve fennálló különbségből folyólag a tulajdoni igónykeresetek az elsőbbségi igénybejelentvényektől mindenütt megkülönbözteti. Fő tekintettel azonban az érdemet, hogy a tulajdoni igónykereset a ptrdt. 402. 464. §-ai szerint az árverési határnap kitűzése előtt intézendő el, — ellenben az elsőbbségi bejelentvónyek a ptrdt. 410. 411. §§-ai szerint az árverés után kerülnek