Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

110 Mert bárha peres felek az idézett szerződés aláirását megelőző éjjelen éjfélutánig boroztak is, felperes sem akkor, sem különösen a szerződésnek reggeli 8—9 éra között történt megkötése és alá­írása alkalmával a szerkesztő, előttemező és jelen volt tanuk, név­szerint Sz. Kálmán jegyző, K. András, Sz. Antal és S. Antal segéd­jegyző, ugy P. Imre eskü melletti bizonyításai szerint öntudatlan és eszének használatát teljesen kizáró részeg állapotban nem találta­tott ; ellenkezőleg noha boros és jókedvű volt, eladási szándékát s a feltételeket öntudatosan előadta, a feltett, előtte felolvasott, megma­gyarázott ós általa figyelmesen meg is hallgatott szerződés megér­tését kijelentette és azt sajátkezüleg aláirta. Minél fogva az, hogy felperes körülhálózás és csalfasággal előidézett öntudatlan állapotban szerződött volna, megállapítható nem lévén, a szerződés ez alapon kórt érvénytelenítésének hely nem adathatott s az elsőbiróság ítélete a főügyben ez okokból, a perkölt­ségek megszüntetésére nézve pedig indokolásánál fogva helyben­hagyandó volt. Felperesnek további felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék következőleg ítélt: Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az 1871. évi február 22-én kelt, a ludasi 80. számú telekjegyzőkönyvben A. I. 95/a., 127/a., 212/a., 243., 278., 324. és 411/a. helyrajzi számok alatt foglalt ingatlanokról a peres felek között létrejött adásvevési szerződés bíróilag semmisnek kimondatik. A perköltségre nézve a királyi Ítélőtábla ítélete helyben­hagyatik. Indokok. Az illető tanuk vallomásából az kétségtelenül kiderül, hogy felperes alperesnél már estve megkezdte a borivást, a minek folytán bekövetkezett részegségében köttetett meg az alku, akkor pedig, midőn a kántorhoz mentek a felek, éjfél után, — mely idő­szak rendes viszonyok között szerződós megkötésére alkalmas időnek nem tekintethetik — felperes oly részeg volt, hogy nevét sem tudta aláírni. Tekintve tehát, hogy akkor, midőn a szerződési pontok meg­állapittattak, felperes részegsége és öntudatlan állapotban léte kétségbe nem vonathatik, hogy a dőzsölés a nélkül, hogy felperes aludt volna, azután is folyvást tartott, hogy azután felperes ily álla­potban kocsin Ugrára átvitetett, hol a tanuk szerint a felek pálinkát is ittak ; ha utóbb a levegőn némileg magához jővén, reggeli 8 — 9 óra között az ugrai jegyzőnél felperes a tanuk szerint oly nyilatko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom