Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

24 14. Bánatpénz fizetésére csak az lévén kötelezhető, ki a szerződést jogilag teljesíthette, következik, mikép valakit oly szcrzödéstöli elállásért, melynek teljesítése tőle nem függött, jogosan bánatpénzzel snjtani nem lehet. (1876. évi július hó 18-án 6785. sz. alatt.) K. Imrét — N. János s K. Erzsébet ellen 300 frt töke s járulékai iránt indított perében az elsőbiróság keresetével elutasította. Ez ellen felperes felebbezéssel élvén — a budapesti kir. tábla 1876. márczius 23. 1823. sz. alatt következőleg ítélt: Az elsőbiróság ítélete, a mennyiben felperest a kamatok iránti keresetétől elmozdította, helybenhagyatik; -- egyebekben azonban megváltoztatik, s azon esetre, ha felperes póteskiit tesz arra: hogy az telek megvásárlása alkalmából közte s az I. rendű alperes között oly szóbeli megállapodás jött létre hogy az esetben, ha alperesek az adásvevéstől elállanak, ezek kötelesek leendnek a részükre foglalóul adott 300 frt visszaadása mellett még 300 frtot bánatpénzül felperesnek lefizetni, — leteszi: alperesek 300 frt tőke s 15 frt perköltség 8 nap alatti megfizetésében marasztaltatnak. Érdekében áll tehát felperesnek az eskütételre jelentkezni stb. stb. Felperesi képviselő dija 15 frtban, alperesi ügyvédé pedig 6 frtban állapittatik meg saját feleik irányában. Indokok. A kamatokra nézve az elsőbirósági itélet helybenhagyandó volt; mert a fenálló törvényes gyakorlat szerint bánatpénz mellett kamat nem jár; egyéb részében azonban megváltoztatandó volt; mert midőn alperesek egyrészt beismerik, hogy az adásvevési szerződés megköttetett, s csak azon kifogást teszik, hogy a szerződós nem komolyan köttetett; mely kifogás azonban figyelembe nem vehető akkor, midőn alperesek másrészt nem tagadták, hogy felperestől 300 frtot foglaló fejében átvettek, mi által kétségtelenül bizonyitva van, hogy a szóban levő adásvevési szerződés tényleg létrejött; midőn továbbá alperesek nem tagadják felperesnek azon ténybeli állítását, hogy ezen 300 frt foglalót felperesnek akkor, midőn ez az 1/& telket a szerződés alapján tényleg már birtokába vette, adták vissza; ez által ismét azon ténykörülmény van bizonyitva, hogy az adásvételi jogügylettől alperesek elálltak, s az megszűnt. Miután azonban felperes állításaként alperesek az adásvételi szerződéstől való elállásuk esetében 300 frt bánatpénz fizetését köte-