Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

13 Indokok. Helybenhagyandó volt a felpereseket keresetükkel elutasító elsőbirósági ítélet indokaiból annyival inkább, mert jóllehet az írásbeli végrendelet a ptk. 579 — 581. §§-aiban előszabott kellékeknek tökéletesen meg nem felel, de miután sehol ki nem derül, hogy az örökhagyók csak írásbeli végrendeletet akartak volna tenni, a kihallgatott öt végrendeleti tanúnak összhangzó vallomásából pedig kétségtelenül kiderül az, hogy örökhagyók szóval nyíltan és komolyan kinyilatkoztatták, niikóp haláluk esetére egész vagyonukat alperesnek hagyományozzák és azon javak birtoklásába alperest be is fogadták, ezen tényekkel szemben a ptk. 585. §. értelmóbeni szóbeli végrendelet fenállása kétségtelennek veendő. Ennél fogva mellőzvén az itten döntő befolyással nem biró rokonsági és örökbefogadási kérdéseket, az érvényesnek tartandó szóbeli végrendelettel szemben, felperesek keresetükkel elutasitandók voltak. 9. 1. Az ügyvéd vagy helyettese által a perben tett beismerés, mely csak az ügyvéd hibája folytán tétetett, nem képez oly akadályt, melynél fogva a perújítást a prdt. 317. §. c) pontja alapján megtagadni lehetne. 2. A föeskü ujabb bizonyítéknak tekintendő. (1876. évi október hó 17-én 9653. sz. a.) F. Ferencz felperesnek Gr. Áron alperes elleni 34 frt s járulékai iránti perében az elsőbiróság következő Ítéletet hozott: A perujitási keresetnek hely adatik, mindazonáltal alperes Gr. Áron, ha a következő főesküt leteszi: Én Gr. Áron, esküszöm az egy élő Istenre, hogy felperes F. Ferencznek lisztvásárlásából a keresetbe vett 34 frttal adósa nem maradtam. Isten engem ugy segéljen — akkor felperes alapperbeli keresetével elutasittatik. Indokok. A perujitási keresetnek a prdts. 315. §-a értelmében, mivel az alperes ügyvéd ügyvéd-helyettese hibája miatt utasíttatott el, helyt adni kellett: a prdtrts. 317. §. c) pontjában foglalt rendelkezést pedig, mivel a 1030/875. P. sz. jegyzőkönyvben beirt beismerést nem maga felperes tette, a perújítás megtagadására alapul venni nem lehetett, s mivel a keresetben követelt 34 frt fenállására nézve felperes főesküjét ajánlotta fel, s annak ellenkezőjével alperest megkínálta, ki azt el is fogadta: ha alperes az esküt leteszi, felperest keresetével elutasitani, ellenben az eskü le nem tétele esetében az alapperbeli keresetet megítélni kellett. Ezek szerint azon körülmény-