Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

IŐ Indokok. Jóllehet 1-ső rendii alperes az 5. és 6. sz. alatt okiratokkal begyőzte, mikép gondnokoltja, gróf Sz. László az A. alatti váltók elfogadásakor 1854. évi augusztus 19-ón gondnokság alatt állván, terhes szerződések kötésére azon időben jogképtelen volt 8 jóllehet ennél fogva a kereseti váltók semmiseknek tekintendők volnának: mindazonáltal elsőrendű alperes, mint a nevezett adós ez idő szerinti gondnoka, a felperes pótesküjétől feltételezetten marasztalandó volt, mert felperes L. Imre tanúvallomásával fél bizonyítékot szolgáltatott az iránt, hogy gróf Sz. László A. alatti váltók elfogadásakor magát nemcsak nagykorúnak, hanem teljesen önjogunak isnyilvánitotta. Nem egésziti ki ezen félbizonyitékot M. Péternek azon vallomása miszerint gróf Sz. László magát a kérdéses alkalommal nagykorúnak vallotta, mert ez, miután a 4. sz. alatti anyakönyvi kivonat szerint a nevezett gróf csakugyan nagykorú volt, ennek roszhiszeműségét nem igazolja s az adós szerződésképességónek akadályát nem a kiskorúság, hanem a gondnokság alatti állapot képezte, — de ha felperes L. vallomásához leteszi a pótesküt, ezzel be lesz bizonyítva, hogy gróf Sz. László az A. alatti ügyletek létrejöttekor magát ravaszul terhes szerződések kötésére képesnek szinlette. Ezen bebizonyított körülménynél fogva elsőrendű alperes gondnokoltja az ügylet kötésekor hatályban volt osztr. polg. törvkonyv 248. és 866. §§-ai szerint teljes elégtétellel tartozik az általa tévedésbe ejtett felperesnek, ki azt, hogy a vele szerződő csász. kir. huszárfőhadnagy gondnokság alatt álljon, nem sejthette. Ily elégtételt pedig a felperes csak ugy nyerhet, ha 1-ső rendű alperes gróf Sz. Lászlónak általa gondnokilag kezelt évi járadékából a kölcsön felvettnek nem tagadott kereseti tőkét, s ennek járulékait a hazai törvények visszaállításáig 4°;'0, azóta pedig 6"/0 kamattal megfizeti. A póteskü le nem tétele esetére, miután az A. alatti váltók önmagukban, a fenebbieknél fogva érvénytelenek, felperes keresetével elutasítandó volt. A másodrendű alperes irányában felperest keresetével feltétlenül el kellett utasítani. Első rendű alperesnek felebbezése folytán a magyar kir. Curia mint legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott: A budapesti kir. táblai ítélet felebbezett részében megváltoztatik és felperes elsőrendű alperes irányában is elutasittatik és e tekintetben az első bírósági ítélet hagyatik helyben.