Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

13 kezett teljeskorusága előtt, mint kiskorú tékozlásai miatt a volt sátoralja-újhelyi cs. k. törvényszék által 1854. évi június hó 30-án 2363. sz. végzéssel az akkor életben volt és a felek által is hivatko­zott általános polg. törvénykönyv 251. §-a értelmében folytatólagos gyámság alá helyeztetett ós ez alatt folytonosan állt, nemcsak a be­perelt 5-ik és 7-ik számú okmányokból tűnik ki, hanem a zemplén­megyei árvaszéktől bekivánt VII. 1854 142. számú irattári iratokkal is igazoltatik, és azok által felperesnek a keresetlevélben foglalt azon állítása, mintha gróf Sz. László külföldön tartózkodása miatt 1865. •évi november 21-én gondnokság alá helyeztetett volna, teljesen meg­czáfoltatik, ezekből kifolyólag tehát 2- szor. Mert az, hogy e perhez hivatalból mellékelt gyámható­sági iratok szerint gróf Sz. Lászlónak gyámság alá helyezése iránt 1854. június 30-án 4363. sz. a. hiadott hirdetmény nemcsak az egész osztrák birodalomban érvényes „Wiener Zeitung" utján annak 164-ik száma szerint 1854. évi július 11-ón, hanem a kizárólag Magyar­országra vonatkozó „Budapesti Hirlap" utján annak 466-ik száma 1854. július 12-én és a német „Pest-Ofner Zeitung" utján annak 152-ik sz. szerint 1854. évi július 5-én annak idejében közhirré téte­tett, a beperelt 6-ik, 17-ik, 18-ik számú okmányokból kitűnik, e sze­rint ezen okmányok a mennyiben felperes részéről kifogás alá nem vétettek, gróf Sz. Lászlónak teljeskorusága előtt történt gondnokság alá helyezése és ez iránti hirdetménynek annakidejében lett közhirré tétele tekintetében teljes bizonyítékot nyújtván, ennek ellenében a per tárgyát képező 30,000 pfrtról szóló és a sí.abályszerüleg köz­hirré tett, gyámság alatt álló gróf Sz. László által 1854. évi augusz­tus 19-én kiállított A. alatti 5 rendbeli váltók és B. alatti elösmer­vény kötelező erejüeknek nem tekintetnek, a gyámsági meghosszab­bítás és a vagyonátruházás pedig ezen per tárgyát nem képezvén, az ez iránti intézkedést a per során megtámadó felperesi érvek birói figye­lembe nem vétethetnek, azért az L. alatti kérdőpontokra kért tanu­hallgatásnak, mint nem az ügy érdemére vonatkozó bizonyítéknak mellőzésével azon kérdéses érvénytelen váltók alapján indított fel­peresi kereset l-ső rendű alperes ellenében megállapítható nem volt, és továbbá 3- szor. Mert 2-od rendű alperesnek a kereset értelmóbeni elma­rasztalása csak akkor mondathatott ki, ha ő a kérdéses adósságot valódinak elösmerve, fizetését magára elvállalta volna, már pedig az e tekintetben felperes által hivatkozott C. és D. alatti okmányokból 2-od rendű alperes elmarasztalásnak alapjául szolgáló kötelezettség

Next

/
Oldalképek
Tartalom