Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

111 latkozata, miszerint felperest pofon ütötte, bíróságon kívüli beismerésnek vétethetnék, s ha ez által, valamint S. Zsigmond vallomása által felperesnek azon állítása, hogy öt alperes pofon ütötte, bebizonyitottnak tekintetik is, miután a fentebbiek szerint a felek egymást kölcsönösen bántalmazták, felperest keresetével mégis el kellett utasítani. A magyar kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék pedig következőleg ítélt: a törvényszerű uton orvosolható bántalmazás önbiráskodólag testi sérelmezés által honi törvényeink szerint büntetlenül visszatorolható nem lévén, a kir. táblai ítélet megváltoztatásával az elsőbíróság ítélete hagyatik indokainál fogva helyben. 86. 1. Ha a mezei rendőri kihágás a bíróságnál a káros által az illetékes bíróságnál bejelentetett, a beeslevelet nem a káros, hanem a bíróság tartozik az ellenféllel közülni. 2. Ha a mezei rendőri kár a bíróságnál kellő időben bejelentetett, a becslevél azonban az ellenféllel 3 nap alatt nem közöltetett, e késedelem felperes hátrányára nem szolgálhat. (1876. szeptember 14-ón 6803. sz. alatt.) V. János felperesnek E. Imre és J. K. István alperesek ellen mezei kártérítés iránt indított perében az elsőbiróság alpereseket a becslevéllel igazolt kárösszeg s járulékai megfizetésére kötelezte. A budapesti kir. ítélőtábla 1876. évi ápril 19-én 12844. sz, a. hozott ítéletével az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta és felperest keresetével elutasította: mert felperes a kár-fölbecslést az 1840. I. törvényczikk értelmében alperesekkel nem közölte, dé egyébkint is tekintve, miszerint a tanuk, illetőleg D. Bálint csősz vallomásában arra nézve, hogy a keresetben emiitett kárt valósággal alperesek követték volna el, egyenes közvetlen bizonyíték nem foglaltatik, — minek folytán a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatni s felperest keresetével elutasítani kellett. A magyar kir. Cufia mint legfőbb ítélőszék a budapesti kir. tábla ítéletét megváltoztatta és az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben indokain felül még azért is, mert felperes a becsló.st követő napon panaszát a járásbíróságnál jegyzőkönyvileg bemondván, a becslevélnek alperesekkel 3 nap alatti nem közlése felperes mulasztásának nem tekinthető, mig alpereseknek hol tartózkodásuk iránti védekezése