Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

11 midőn G. József görög kath. püspök halála alkalmából az A. alatti leltárban foglalt ós az eperjesi püspöki residentiában talált ingóságok, mint egyházi fundus instructus, illetve res sacrae név alatt elidegenithetlen és szükség esetében megváltható tárgyak u. m. aranylánczok, keresztek stb. a fenálló törvények és százados gyakorlat szerint, és pedig a kulcsokat a miniszteri biztosnak önként átszolgáltató K. Miklós és az eperjesi közjegyzősóg által az előleges óvó intézkedések megtétele mellett kinevezett és járásbiróságilag is megerősitett ideigl. gondnok tudta és beleegyezése folytán összeirattak és Dr. M. Mihály kanonok örizetére bízattak, a kormány, illetőleg az egyház tehát tulajdonának átvétele tárgyában a bíróság segítségét igénybe venni nem köteles, hanem a körülmények szerint ez szabadságában állott; különben az örökösödési eljárásra a jelen esetben nem a kir. járásbíróság, hanem az eperjesi *kir. törvényszék illetékes. A kérdésben forgó ügy nem tisztán hagyatéki ügy, hanem jogi természeténél fogva különböző személyek és felek ügye, melyben, nem az 1868. évi LIV. t. cz. által szabályozott kizárólagos örökösödési eljárás elvei szerint kell eljárni, hanem a mely hagyatéki ügyre nézve kivételes természeténél fogva, az egyházi főszemély elhunyta alkalmábóli haszonélvezet, és vagyoni kérdések tisztába hozatala levén szóban, — az 1703. évi június hó 15-én kelt udvari cancelláriai rendelettel szabályzott s törvényerőre emelkedett „Conventio Colonicsiana"-féle tractatusban foglalt elvek alkalmazandók, nemkülönben irányadó a jelen ügynél az 1810. évi július hó 27-én 7852. sz. a. kelt udvari cancelláriai rendelet. Mindezeknél fogva a hagyaték előleges biztosítására irányzott birói és közjegyzői intézkedéseken kivül az eperjesi kir. járásbíróságnak egyéb a leltározásra vonatkozó, bármi néven jöhető intézkedéseit, ide értve az ellenzett 688 — 876. számú végzést is, megsemmisíteni és ez ügyben az eperjesi kir. törvényszéknek illetőségét megállapítani kérte, azonfelül azt is, hogy az 578. sz. a. kelt végzés is semmisittessék meg és mondassák ki, hogy a mellékelt leltár szerinti ingóságok, mint „res sacrae" az eperjesi görög kath. káptalan őrizetére bízassanak, ós valamint ezek, ugy egyéb a fundus instructushoz tartozó, panaszló által még nem leltározott ingóságok is a hagyatéki leltárból kitöröltessenek. A m. kir. Curia mint semmitőszék a semmiségi panaszt elvetette; egyszersmind azonban az eljáró bíróságot utasította, hogy az összes iratokat további eljárás végett az eperjesi kir. törvényszékhez tegye át.