Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)
106 80. Az, ki valamely kölcsön megkötésénél s illetve az adóslevél kiállításánál mint a hitelező megbízottja jár el, ugyanazt az adóslevelet száinbavehetó' tanúként nem elötteinezheti; minélfogva ha az adóslevél kivüle csak egy másik tann által van elóttemezve az a ptrs 167. §-a kellékeinek megfelelőnek nem tekintethetik. (1876. szeptember 4. 8638. sz. a.) V. Ignácz felperesnek K. József alperes ellen 250 frt s járulékai iránt indított perében az elsőbiróság alperest a kereseti tőke és járulékai megfizetésében elmarasztalta. A budapesti kir. ítélőtábla 1876. évi május 1-ón 10060. sz„ alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta és felperest keresetével elutasította; mert V. Albert az A, alatti adóslevél kiállításánál mint felperes megbízottja járván el, s ennélfogva felperessel egy személynek tekintendő lévén, ugyanezen adóslevelén mint előttemező tanú nem szerepelhet, s mint ilyennek aláírása figyelembe nem vétethetik; mert ily körülmények között az A. alatti adóslevél mint idegen kézzel irt és csak egy tanú által előttemezett magánokirat a ptrs 167. §-a kellékeinek meg nem felelvén, a kötelezettség fennállását felperes tartozott volna bizonyítani; mert felperes mindennek daczára a kötelezettség fennállását, vagyis azt, hogy alperes néki valóban kárt okozott s ezért két részletben fizetendő 500 frttal tényleg adósa, alperes tagadása ellenében bebizonyítani mégsem kisértette. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék a budapesti kir. tábla fentebbi ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. 81. Oly esetben, midőn a közjegyzői törvény szerint a jogügylet érvényességéhez közjegyzői okmány kívántatik, a kir. járásbíróság által felvett okirat a közjegyzői okmányt abban az esetben, ha abban a kerületben, melyhez az a község tartozik, hol az ügylet létesült közjegyzői állomás nincs rendszeresítve, teljesen pótolja. (1876. július 12-ón 6565. sz. a.) M. Antal birtokát D. Péternek eladván, az adásvevési szerződés — mivel az eladó vak volt — a nyitra-zsámbokróti kir. járásbíróság által jegyzőkönyvileg vétetett fel, és a járásbíróság hivatalos pecsétjével elláttatván és beigtattatván, a vevőnek kiadatott. Ez okmány alapján a vevő a tulajdonjog bekeblezóséért folyamodván, az elsőbiróság eziránt beadott kórvényére következő végzést hozott:
