Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

97 Lucza által 1873. évi deczember 24-én alkotott s végrendelet érvénytelenítése iránti perében az elsőbiróság felperest keresetével elutasította ; következő indokoknál fogva : Eltekintve attól, hogy néhai B. Lucza Dr. K. Jenő és Dr. H. Adolf orvosok hitalatti vallomása szerint életveszélyes és ragályos betegségben halt el, s hogy a 3—9. számok alatt becsatolt orvosi bizonyítványokkal támogatott abbeli alperesi védekezés, hogy az örökhagyó halálát okozó betegség nem a végrendelet kelte idején járványszerüleg uralkodott, a végirathoz H. alatt csatolt hatósági bizonyítvány által, mely a városi főorvos egyoldalú jelentése alapján lőn kiállítva, megczáfoltnak nem tekinthető; mint hogy a fennálló törvényes gyakorlat szerint nem nemesek három egyszerre s együtt jelenlevő kifogástalan tanú előtt jogórvényesen végrendelkezhettek, s az ideigl. törvk. szabályok 5. §-a által a magyar törvényben, statútumokban és törvényes gyakorlaton alapuló különböző szabályok polgári állásra való tekintet nélkül egyenlő hatályúnak mondattak ki, B. Lucza pedig 1873. deczember 24-én egyszerre s együtt jelenlevő három tanú előtt nyilvánította ki szóbeli végrendeletét; minthogy továbbá a végrendeleti tanuk közül Dr. K. Jenő ellen felhozott alperesi kifogásokból annat aggályossága egyáltalán nem következtethető; végre minthogy Dr. K. Jenő Dr. H. Adolf és M. Gábor aggálytalan végrendeleti tanuk összhangzó hit alatti vallomásaik szerint az örökhagyó a végrendelkezés alkalmával lelkileg ép és beszámítható állapotban volt, s végakaratát, mely szerint általános örököséve alperes B. Gyulát nevezte, minden lelki erőszak alkalmazása nélkül önszántából érthetően fejezte ki: ez abból a B. Lucza által 1873. évi deczember 21-ón alkotott végrendeletnek érvénytelenítésére alapul elfogadható kül- vagy belkellék hiánya nem forogván fenn, felperest keresetével el kellett utasítani. A budapesti kir. ítélőtábla 1876. évi deczember 7-ón 50210. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta: mert a tanuk egybehangzó vallomása által be van bizonyítva, hogy néhai B. Lucza 1873. deczember 25-én három tanú előtt végrendeletet tett, a tanuk száma ellen emelt kifogás pedig figyelembe nem jöhetett: mert a kérdéses végrendelet küllkellékek tekintetóbeni érvénye az ideigl. törvk. szabályok 5. §-a szerint volt megbírálandó, ahoz képest pedig miután 3 tanú előtt tett végrendelet a törvényes gyakorlaton alapuló szokásnak megfelel, az így alkotott végrendelet ez alapon nem érvényteleníthető. Azon további kifogás, hogy a tanuk végrendelkező által megDöntvénytár XVI. g