Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)
87 15 nap alatt fö hitletótelért folyamodnak, s az ennek folytán kitűzendő határidőben főhitet tesznek és pedig M. Medrána arra, hogy alperes M. György az általa felszámított nyugtában foglalt 78 frtot ki nem fizette, hanem még 41 frt 78 krral adós a M. Floare pedig arra, hogy alperes az általa felmutatott nyugtában foglalt 120 frtot mind ki nem fizette, hanem még 63 frttal adósa: az esetben tartozik alperes M. Medránanak 41 frt 78 krt M. Floarénak pedig 63 frtot lefizetni. Ellenkező esetben ha felperesek a főhitet le nem tennék, keresetükkel elutasittatnak: mert alperes a tárgyalás során beismerte, hogy felpereseknek néhai atyjuk M. Onucz után eső öröksége fejében készpénzt igért, ós pedig mint előadja felperes M. Floarénak 120 frtot, M. Medránának pedig 78 frtot, ezen beismerése, miután alperes */. és '//. alatt becsatolja a nyugtákat annak igazolására, hogy ő ezen összegeket felpereseknek kifizette, és pedig mint válaszában előadja nem a nyugta kiállításakor, hanem azt megelőzőleg rószletenkint, mit azonban felperesek határozottan tagadásba vévén, állítván felperes M. Medrána, hogy néki alperes még 41 frt 78 krral adósa, M. Floare pedig, hogy neki alperes 63 frttal adósa, ezen tagadással szemben alperest terheli a bizonyítás ama döntő körülmények igazolására, hogy ő felpereseknek a nyugtában foglalt összegeket még annak kiállítása előtt kifizette, tekintve pedig, hogy felperes annak igazolására tanukat vagy egyéb bizonyítékot felhozni nem tudott, a törvk. rend. 230. és következő §-aihoz képest egyéb bizonyítékok hiányában, állításainak igazolására főesküvel kínálta meg felpereseket, s miután azt felperesek el is fogadták,az rószökre a p. t. rendt. 232. §-a értelmében nékik oda Ítélendő volt, melynek is letétele esetében az alperesi állítás megczáfolva lévén, alperes a kitett összegekben és mint pervesztes a perköltségekben marasztalandó volt. Az eskü le vagy le nem tevésével járó jogkövetkezmények a törvk. rendt. 239. §-ához képest lettek meghatározva. Az alperes által ellenbeszédében felhívott tanuk kihallgatása szükségtelenné vált, mert maga alperes válaszában beismerte, hogy a történt fizetést nem a nyugták kiállításakor, nem is az aláirt tanuk előtt teljesítette, hanem azt megelőzőleg rószletenkint, s igy a tanuk a döntő körülményt különben sem igazolhatnák, annak beigazolására tehát az alperes által kinált főhit megítélendő volt. Alperes felebbezése folytán a budapesti kir. ítélőtábla 1876. évi május 17-én 16299. sz. alatt hozott ítéletével: az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta és felpereseket keresetükkel elutasította: