Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

körülményeket, hogy a vétel feltételes volt, és hogy a vétel csak akkor létesül, ha a sutunak minden részei meglesznek, nem tagadván, hanem csak ellenéhen azon döntő körülmény bizonyítására, hogy alperest a sutunak B. pinczéjében leendő megszemlélésére utasította, kijelentvén, hogy csak akkor, ha azt czélszerünek találja és megelégszik vele, vitesse el, alperest a főesküvel kínálta meg, melyet azonban alperes el nem fogadván a p. t. rend. 234. §-a értelmében pervesztesnek volt nyilvánítandó. Ezen ítélet ellen alperes perújítással élt, ügyvéde által elkövetett ama vétség miatt, hogy a főesküre szabály szer ül eg nem nyilatkozott. Az elsőbiróság ebben nem látván a perújításra kellő alapot, a perujitási kérelemnek nem adott helyt és az anyaperbeli Ítéletet hatályában továbbra is fenntartandónak mondotta ki. Ez ítélet ellen alperes felebbezvén, a budapesti kir. ítélőtábla 1876. évi ápril 11. napján 754. sz. alatt hozott ítéletével: az elsőbiróság ítéletét mennyiben a perújításnak helyt nem adott megváltoztatta és a perújítást megengedte, mennyiben azonban újító felperest keresetével elutasította, és az alapperbeli ítéletet hatályában fenntartandónak mondotta ki, helybenhagyta : mert a perújítás a p. törvk. rendt 315. §. b) pontja alapján ügyvédi mulasztás miatt kéretett, a mulasztás pedig bizonyítva van az alapperbeli tárgyalási jegyzőkönyvvel, melyből világos, hogy ujitó felperesek ügyvédje a megbízói részére oda kínált főeskü elfogadása iránt nem nyilatkozott s ez által képviseltje érdeke ellen cselekedett; ellenben ujitó felperes keresetétől el volt mozdítandó : mert az alapperbeli ítélet nem csupán azon indokra fektettetett, hogy ottani alperes a néki oda kinált főesküt el nem fogadta, hanem leginkább az alperes által beismert azon ténykörülményre, hogy ő a kérdéses borsajtót 15 frtért kialkudván, a pinczéből hol azt megszemlélte, a maga házához elvitette, és minden észrevétel nélkül magánál megtartotta, mi által a sajtót használhatónak elismerte; ezen utóbb érintett indok pedig az újított perben meg nem döntetett, minthogy ezen ténykörülménynyel ellenkező eskü általi bizonyítás meg nem engedhető. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a királyi tábla fentebbi ítéletét indokainál fogva helybenhagyta.