Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

65 A budapesti kir. ítélőtábla azonban 1876. évi január 11-ón 56681. sz. alatt hozott ítéletével: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta, s az esetre, ha alperes a pótesküt leteszi arra, hogy a keresethez A. alatt becsatolt haszonbóri szerződés megkötése s aláírása után két vagy három hónappal, közte s elsőrendű alperes között ujabban létrejött kiegyezés által, ugyanazon szerződésnek 4-ik pontja akóp változtatott meg, hogy a haszonbérelt birtokból járó egyenes adót a határlagositás befej eztóig nem ö, hanem a bérbeadó O. Ignácz tartozik viselni, — felpereseket keresetükkel elutasította : mert B. Hermán tanúnak határozott vallomása fél bizonyítókra emelte alperesnek a felperesi követelés ellenében tett azon állítását, hogy a kereseti adónak kifizetését az A. alatti szerződésnek megkötése után eszközlött ujabb szóbeli megállapodás által a haszonbéres birtok tagosításáig elsőrendű felperes magára vállalta, mely félbizonyitékot a kihallgatott másik két tanú semleges vallomása meg nem erőtelenitvén, annak teljes bizonylatra emelése végett alperesnek a p. t. rendt. 236. §-a alapján a póteskü megítélendő, s jelen per kimenetele annak le vagy le nem tételétől függővé teendő volt, még pedig mind két felperes irányában, mert elsőrendű felperesnek abbeli intézkedése, mely szerint az egyenes államadónak kifizetését magára vállalta, alperes irányában a teljes kezesség kötelezettségét foglalja magában, a késedelmi kamatok a felperesi részről nem felebbezett elsőbirósági Ítélet tartalmához képest a kereset megindításától lettek feltételesen megállapítva. A magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a budapesti kir. tábla ítéletét megváltoztatta és az elsőbiróság Ítéletét hagyta helyben: mert alperes maga sem vonta kétségbe, hogy a felperesektől haszonbérelt birtok után eső adót, a bérletbe beszámítás nélkül sajátjából megfizetni az A. alatti haszonbéri szerződós szerint köteles volt, s azt sem vonta kétségbe, hogy felperes a czimen az adóhivatalban 600 frtot lefizetett. Azon védelmi előadását pedig, hogy az A. alatti bérszerzödés 4-dik pontja az adó tekintetéből később megváltozott, felperesek tagadása ellenében be nem bizonyította, mert K. Sándor és W. Jakab tanuk ily megállapodásról mit sem tudnak, B. Hermán vallomását pedig — mivel alperesnek a kereseti ügyben közbenjárója volt — bizonyítékul elfogadni nem lehetett. Döntvénytár XVI. e