Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

58 désben foglalt, különben is törvénynyel ellenkező feltétel által pótolni nem lehet, ennél fogva az eljáró biróság Ítéletét e részbeni keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék azonban a budapesti kir. tábla fentebbi ítéletét megváltoztatta s e részben az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben: mert a peres, mint szerződő felek egymás iránti viszonyait az A. alatti szerződés szabályozza, annak pedig sem a törvónynyel sem egymással nem ellenkező 3. 4. 8. és 9. pontjai szerint a bútorok és felszerelvények mindaddig mig összes vételáruk törlesztve nem lesz, felperes tulajdonai maradván, azok, miután alperesek beismerésük szerint a vételár teljes összegét nem törlesztették, ezek tulajdonává sem váltak, a kötelezett részletfizetés elmulasztott pontos teljesítése folytán azokhoz mi igényük sem maradván fenn, egyedül arra jogositvák, hogy a lefizetett vételári részletből a szinte elmulasztott bér levonása mellett netán fennmaradó összeget visszakövetelhetik, s azt felperes nekik viszszaadni köteles; úgy — de miután alperesek e tekintetben követelést e perben nem is formáltak, ilyen felett ezúttal ítélni nem lehetvén, az részükre külön útra fennmarad. 39. 1. Az, ki oly elrejtett pénzt ás ki, melyről tudta, hogy ki és hova rejtette el, találónak nem tekinthető. 2. A végrendeleti általános örökös az örökhagyó által elrejtett pénznek is örökösévé válik és azt attól, ki azt a rejtekhelyről elveszi, visszakövetelni jogosítva van. (1876. június 27. 6105. sz. a.) K. Károly és neje Gy. Krisztinának D. Mihály ellen 1037 frt 10 kr értékű ezüstpénzhez való tulajdonjog iránt indított perében, az elsőbiróság felperesek keresetének helyt adott, s azoknak az emiitett pénzhez tulajdonjogát megállapítván, alperest annak kiadására kötelezte. A budapesti kir. Ítélőtábla 1876. évi február 9-én 61325. sz. alatt hozott Ítéletével az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta és felpereseket keresetükkel elutasította, következő indokoknál fogva • Az A. alatti végrendeletben néhai P. Menyhért merőben csak hagyományokat rendel, de örököst nem nevez, felperesek tehát végrendeleti örökösöknek P. Menyhért után nem tekinthetők. Igaz, hogy az A. alatti végrendelet első pontjában P. Menyhért összes meglevő ingóságait felpereseknek hagyta, de nem lehet elfő-