Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

11 igénybe, még végül a teljesített munkálatok szükséges következményeként állítják az A) alatti jelentés bevezetésében foglalt közgyűlési meghagyásnak és azt beható vizsgálódás és gondos tanulmányozás eredményének tüntetik elő, mely a társulat bonyolult vagyoni állapotára nézve kellő tájékozást ád, mi által annak a felperes által tulajdonított értékét igazolják, tekintve pedig, hogy a szakértők többsége által a felperes által telj esi tett munka értéke az általa követelt 40,000 írtban állapíttatván meg, azt bíróilag annyival is inkább megállapítani kellett, mert alperesi szakértő ur által megállapított 5000 frtnyi összeg oly csekély, hogy az általa is beismert munka belbecsével első tekintetre is arányban nincsen, ugy más részt a dij megállapításánál alperesi szakértő felperesnek a társulat irányábani viszonyát s a munka ivszerinti terjedelmét vette tekintetbe, mig felperesi ugy a bírósági szakértők a munka belbecse és az arra fordított fáradozás arányához képest állapították meg. Mindezek alapján alperesi társulatot a keresetileg követelt és bíróilag is megalapított tőke és annak beadástól számított kamataiban s mint vesztes felet a költségekben is, elmarasztalni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla 1874. június 9-én 12215. sz. alatt hozott határozatával az elsőbiróság neheztelt ítéletét megváltOKtatta, s alperest 4200 frt megfizetésére kötelezte, a kamatok iránti követelésével azonban felperest elutasította. Indokok: Az A) alatti melléklet tanúsítása szerint a magyar keleti vasúttársaság 1872. évi június 3-án tartott közgyűlésén egy működő és egy vizsgálati bizottságot küldött ki részvényeseinek sorából. Az elsőnek feladatul tűzvén ki a társulat válságos pénzügyeinek végleges rendezését, a másodikát pedig utasítva, hogy az igazgatótanács jelentéseit átvizsgálván, ha azokat helyeseknek találandja, az igazgatótanácsnak a felmentvényt adja ki, ellenkező esetben a legközelebbi közgyűlés elé alkalmas javaslatokat terjeszszen. Ezen utóbbi négy tagú bizottságnak tagja volt felperes dr. Br. Lipót is. A bizottság működését befejezvén, vizsgálatának eredményét 1872. deczember 28-án kelt jelentésében az igazgató-tanácscsal közölte. A vizsgáló-bizottságnak 1873. évi június 6-án tartott zárülésében Dr. Br. felperes kijelentette, hogy a maga részéről a bizottság kebelében teljesített működéseért, tekintettel a keleti vasút nagy fontosságú és bonyolított voltára, a vizsgáló-bizottság megbízásából általa szerkesztett jelentéshez szükséges nagy terjedelmű, hosszas