Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

110 telekjkönyvben foglalt ingatlanokra 1850. február 20-tól, mint a fentebbi követelés betáblázása napjától számítandó elsőbbséggel átkebeleztetni rendelte, mert a fennt jelzett követelés a rombányi 90., 274., 11. és 78. számú telekjkönyvben P. Emilia illetőségére 1858 —13050. sz alatt bejelentetett; miután pedig a fentebbi telekjkönyvben foglalt közös birtokból P. Emilia illetősége a közbejött tagosztály folytán az 1865. évi 985. számú végzéssel az 558. sz. telekjkönyvbe kizárólagosan P. Emilia csődtömege javára a 610. és 611. sz. telekjkönyvekben pedig mint egyik közös birtokos javára átvezettetett, az eként tisztán P. csődtömeget illető birtokra a csődtömeggondnok hozzájárulása után a jelzálog átkeblezést elrendelni kellett. S. István részéről tett azon ellenvetés, miszerint a romhányi 558. számú telekjkönyvben foglalt birtoknak felerósze P. Emila örökösei elleni osztályos per folytán S. István részére ki is hasittatott, még azon esetben hahogy ezen birtokváltozás az 558. számú telekjkönyvben kitüntetve volna is, birói figyelembe nem vétethetett azért: mert a fentjelzett váltókövetelés a romhányi 78., 90. ós 274. számú telekjkönyvek bejelentési lapján P. Emilia illetőségére a telek, rendt. 3. §-a értelmében átkeblezós végett bejelentetett; ellenben a kérdéses osztályos pernek feljegyzése S. Johanna javára csak 1864. évi 2892. sz. alatt eszközöltetett, minélfogva, miután az 1865. évi márczius 14-ón 985. sz. alatti végzéssel a 11., 78., 90. és 274. számú telekjkönyvekben foglalt közös birtokból a P. Emilia csődtömegét illető rész az 558. sz. telekjkönyvben kizárólag P. Emilia csődtömege javára lön bevezetve, tekintettel a később szerzett jogokra, az átkeblezést elrendelni kellett. S. István felfolyamodása folytán a pesti kir. ítélőtábla 1872. évi október 15-ik napján 27925. sz. a. következő végzést hozott: Tekintve, hogy a bejelentés nem kereset, hanem kérelem alakjában adatván be, az eljáró telekkönyvi hatóságnak, kire a kitűzendő tárgyalás folytán a telek, rendt. 35. §. értelmében csak a felek közötti egyesség megkisértésére s a mennyiben ez nem sikerül, a peres eljárás megindítására, s illetőleg miután kereset nélkül peres eljárás meg nem indítható, bejelentőnek keresete beadására való utasítására terjedhetett, s így jelen esetben, midőn az átkeblezésre nézve a felek között lényeges vitapontok keletkeztek, az átkeblezés érdemében határozat nem lett volna hozható; minélfogva is az elsőbíróság neheztelt végzése feloldatik, s bejelentő oda utasittatik, hogy rendes útú keresetét e végzés vételétől számitandó 30 nap alatt