Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

95 28-án egy ismeretlen egyén által bezúzatván, az okozott kár csak­ugyan 260 frtot tesz ki. Miután pedig alperesnek azon egyedüli védelme, hogy a kár előbb ejtetett, mint sem a szerződési idő megkezdődött, mely korábbi időre ő az emiitett üvegtáblák iránti felelősséget magára nem vál­lalta, következőleg ezen kár csak felpereseket sújthatja, semmi tör­vényes alappal nem bir, a mennyiben az által, hogy felperesek alpe­resnek szivességből megengedték, miszerint a boltot 1875. évi június 1-ére meghatározott bérleti idő kezdete előtt vegye birtokába, alpe­rest az elvállalt felelősség alól fel nem menthetik, kellett őt az elvál­lalt kötelezettség értelmében elmarasztalni. 42. A polg. törvk. rendtartás 238. §-ban meghatározott módon a kiadó az irót felfedező esküre kötelezheti az iránt, hogy valamely munkának kiadásaiból egyenként és összesen hány példányt adott el, illetőleg értékesített. (1876. február 15-én 898. sz. a.) Peregriny Elek „Magyarország története" czimü munkája után a kiadót tiszteletdija iránt beperelvén, egyúttal a p. t. rendt. 238. §-ában előirt módon alkeresetet indított az iránt, hogy alperes köte­leztessék eskü alatt felfedezni, hogy az emiitett munkájának első és későbbi kiadásaiból egyenként és összesen hány példány értékesít­tetett? Az elsőbiróság felperest keresetével elutasította; mert a jelen alkeresetbeli felperes és alperes között magán­szerződés folytán fennálló viszony egyszerű számoskodással is lebo­nyolittathatik, és a dolog természeténél fogva ily módon bebizonyí­tandó is, minél fogva felperes felfedező eskü iránti alkeresetével elutasítandó volt. A budapesti kir. ítélő tábla 1875. évi október 12-én 87402. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság végzését megváltoztatta és alpe­rest a felfedező eskü letételére azzal kötelezte, hogy annak le nem tétele esetén felperes által a felfedező eskü tárgya iránt előadottak fognak valónak vétetni; mert alperes beismerte, hogy a kérdéses munkából több kiadást eszközlött, és hogy a felperest illető tiszteletdíj az értékesített példá­nyok számának alapján számítandó ki, a dolog természetéből folyó azon vélelmet pedig, hogy a kiadások mennyiségéről és az értékesí­tett példányok számáról biztos tudomása csak alperesnek lehet, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom