Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

81 hagyó hagyatékához tartozóknak tünteti fel, s alperesek abbeli állí­tásukat, hogy azok részben szerzeményiek volnának, igazolni képesek nem voltak. Habár ily körülmények között felpereseket az örökhagyó halá­lakor érvényben volt osztr. polg. törvénykönyv 731. és 732. §§-ai az ingatlanok x/4 része törvényes öröklés jogczimén illetné, miután azonban néhai S. Antal az alperesileg 2. szám alatt csatolt s az osztr. polg. törvénykönyv 580. §-ában megszabott külkellékekkel ellá­tott végrendeletében általános örököséül II. rendű alperes K. Pált tette, felpereseknek a hagyatéki ingatlanokból őket törvényes örö­kösödés esetén illető hányadrész megítélhető nem volt, s nem jöhe­tett figyelembe felpereseknek a 2. szám alatti végrendelet ellen emelt azon általános kifogása, miszerint az a törvényszabta kül s belkel­lékekkel nem bir, mivel azon okmány külalak tekintetében az o. ptkönyv 580. §-ának megfelel, azt pedig, hogy az aláirt tanuk nem együtt voltak jelen, állitó felperesnek volna kötelességében bizo­nyítani, ezt azonban felperesek meg sem kísértették, az állítólag hiányzó belkellékeket pedig fel sem sorolták. Mégis miután felpereseket néhai öregatyjuk S. Antal hagyatéká­ból az osztr. polg. törvénykönyv 762. és következő §§-ai értelmében a kötelesrész illeti, ez nékik az osztr. polg. tvkönyv 765. §-a értelmé­ben a hagyatéki ingatlanok birói becsű utján kiderített % részében volt megítélendő, levonván mégis a végrendeletileg nékik hagyomá­nyozott összegeket, miután azok felvételét tagadásba nem vették. Az ekónt felperesek javára megállapított összegek lefizetésére alperesek voltak kötelezendők, minthogy azt, hogy a hagyatéki ingat­lanok birtokában kizárólag ők vannak, elismerték, s másodrendű alperesre az osztr. polg. törvénykönyv 783. §. értelmében ezen köte­lezettség úgyis mint végrendeleti általános örökösre háramlik. A kamatokhoz az örökhagyó halála mint az örökség megnyílta napjától voltak felpereseknek megítélendők, és pedig az osztr. polg. törvkönyv uralmi idejére annak 995. §-a alapján 4%-ban, a magyar törvények hatályba lépte napjától pedig 6%-ban. A budapesti kir. itélő tábla 1875. évi május hó 5-ik napján 10739. sz. alatt hozott ítéletével: az elsőbiróság ítélete oly változ­tatással hagyatik helyben, hogy alperesek felpereseknek köteles része kiegészítéséül csak 457 frt 25 krt s kamatait tartoznak megfizetni. Indokok: az elsőbiróság ítélete indokaiból volt a fentebbi vál­toztatással helybenhagyandó. E változtatás indokául pedig felperesek köteles része kiszámi­Döntvéuytár. XV. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom