Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)
69 Mindkét fél felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék következő végzést hozott: Mindkét alsó bíróság ítélete feloldatik, s az elsőfolyamodásu királyi törvényszék utasittatik, hogy a felperesileg követelt tönkök értékét szakértők alkalmazásával is, a helyi viszonyok után kitudva, valamint a feleket az iránt is, hová lettek a tanuk által lefoglaltaknak mondott tönkök? — kihallgatva, hozzon a kifejlendőkhez képest ujabb ítéletet. Indokok. Mert: alperesek már ellenbeszédükben kifogásolván az ellenökben megítélni kért tönkök darabjának 3 írtban kitett árát, felperesek pedig e tönkök árára nézve becslő esküjökön kivül más bizonyítékot fel nem hozván, mennyiben felperesek azon személyt, ki nevökben a becslő esküt leteendő lesz, meg nem nevezték, de becslő eskü általi bizonyításnak is csak más bizonyítékok hiányában lehet helyt adni, mig a tönkök követelt ára egy részt szakértők által más részt a helybeli viszonyok után megállapítható, mindezen bizonyítási mód pedig mellőzve lett: kellett mindkét alsóbiróság ítéletét feloldani s az eljárt elsőfolyamodásu királyi törvényszéket a tárgyalásnak jelzett iránybani kiegészítésére, majdan ujabb ítélet hozatalára utasítani. 30. Utóörökös nevezése a végrendeleti örököst a végrendelkezésben esakis azon esetben korlátolja, ha az örökhagyó a közvetlenül rendelt örökösnek a végrendelkezést határozottan megtiltotta. (1875 november 15-én 1803. sz.a.) M. Gáspár és társai felpereseknek J. Sándor és társai alperesek ellen végrendelet érvénytelenítése iránti perében az elsőbiróság a felperesi keresetnek helyt adott s K. Sándor végrendeletét érvénytelennek mondotta ki. A budapesti kir. ítélő tábla 1875. évi május 12-ón 17719 sz. alatt hozott Ítéletével az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatta, s néhai K. Péter által 1863. évi deczember 7-én alkotott végrendeletet most nevezettnek egész hagyatékára nézve érvényben levőnek kimondotta, felpereseknek e végrendelet alapján öröklési jogukat elismerte, s ennek folytán K. Sándor által 1873. évi april 4-én tett végrendeletet csakis most nevezettnek 1732 frt 48 krt tevő anyai öröksége, illetőleg szerzeményére nézve mondotta ki érvényesnek, egyebekben pedig érvénytelennek; következő indokoknál fogva:
