Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

4 rendtartás 58. §-a szerint perenkivüli ügyekben az ügyvéd szemé­lyes bírósága lévén illetékesnek kijelölve, ez az ügyvédre nézve a rendes illetőségtőli eltérés kedvezménye, s igy nem gátolja az ügyvé­det, hogy megbízóját annak személyes bírósága előtt is megperelhesse, mint a váltóhitelező nem köteles adósát a váltótörvény szerint meg­perelni a törvénynek azon intézkedése pedig, hogy peres ügyben a perbíróság előtt, tehát esetleg rendes eljárás szerint, perelhesse meg megbízóját, különösen a törvény hatálya előtt keletkezett viszonyok­ból eredő s ezen törvény szerint különböző bíróságok előtt érvénye­sítendő ügyvédi dijakra nem alkalmazható. Alperes pedig különösen azt emeli ki, hogy a kereseti követelés egyrészére nézve csak az esetben mondhatja ki magát a bíróság ille­tékesnek, ba a követelés többi részére nézve felperes keresetétől elállott, illetve azt korlátozta volna. A m. kir. Curia mint semmitőszék, a kir. járásbíróságnak az illetőség kérdésében hozott végzését, s azon tuli eljárását, a ptrs. 297. § 1. és 5. pontja alapján megsemmisítette, s a kir. járásbírósá­got a fenforgó keresetre nézve illetékesnek kimondván, további tör­vényszerű eljárásra utasította; mert a perrendtartás szabályaival ellenkezik, hogy a bíró a hozzá benynjtott keresetre nézve magát részben illetékesnek, részben pedig illetéktelennek mondhassa ki; mert továbbá a fennforgó kereset részint különböző bíróságok előtt folyt peres ügyekben, részint egyéb ügyekben felmerült ügy­védi képviseletért követelt dijak megítélését tárgyazván, az ilyen esetekről határozottan nem rendelkező 1874. 34. törvényczikk 58. §-a által az ügyvéd nincs elzárva attól, hogy dijai megítélését a polgári törvénykezési rendtartás általános szabályai szerint az alperes sze­mélyes bírósága, a fenforgó esetben tehát a ptrs. 32. 53. § d) s 93. § h) pontja szerint a kir. járásbíróság előtt kérhesse. 2. Ingó vagyonból álló hagyatéknál a hagyaték átadását megtagadó végzés ellen, a ptrs 581. §-ában engedélyezett íeíebbezés nem alkalmazható. (1875. deczember hó 14-én 17908. sz. a. hozott határozat.) Néhai N. Dániel hagyatéki ügyében, a kir. ítélőtábla 1875. ápril 27-én 14874. sz. a. kelt végzésével özv. L. Istvánnénak a hagyaték átadását megtagadó elsöbirósági végzés ellen intézett

Next

/
Oldalképek
Tartalom