Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

45 Indokok: Habár azon felperesi állítás, miszerint a peredi 316. számú telekjegyzőkönyvben foglalt 5/8 úrbéri ingatlanság tulajdonjoga, mint az a másodbiróság Ítéletében alaposan kifejtetett peres felek közös atyját, néhai Sz. Józsefet illette, bebizonyitottnak tartandó, minélfogva a helyszínelés alkalmával egyedül és kizárólag az ő nevére lett volna felveendő, a kiigazítási keresetnek mind a mellett helyt adni nem lehetett, mert a per során eskü alatt kihallgatott tanuk közül Z. Ferencz ós V. József, kik a helyszíneléskor mindketten jelen voltak, a beadott kérdőpontokra adott feleletükben egybehangzóan vallják, hogy a telekkönyvezés, melyszerint a kereseti fekvőség alperesekre is felvétetett, nevezett Sz. József kívánsága és akarata szerint törtónt, mely ténykörülményre nézve a polg. törv. rendt. 190-ik §-a értelmében alperesek teljes bizonyítékot nyújtván, tekintve, hogy néhai Sz. József a tulajdonát képező ingatlanságról életében szabadon intézkedhetett és az által, hogy a telekjegyzőkönyvbe alperesek nevét is bevezette, valósággal intézkedett is, önként folyik, hogy valamint egy részről ezen saját ténye ellen magának Sz. Józsefnek sem lett volna joga a kiigazításhoz, úgy azt az ö jogán felperesek sem érvényesíthetik, és legfölebb azt követelhetik, hogy néhai atyjuk hagyatékának felosztásakor, mely alkalommal az is megállapítandó lesz, hogy a határozatlan arányban történt telekkönyvezés folytán a tulajdonjog hányadrészben illeti Sz. József közös apát, és hányadrészben alpereseket, az 1840. VIH-ik t. cz. 2-ik §-a szerint alpereseknek az, mit a közös apától annak életében kaptak, betudassék. 18. Azon körülmény, hogy valamely váltóbeli követelés folytán a zálogjog a váltóadós engedélye alapján bekebeleztetett, nem fosztja meg az adóst azon jogtól, miszerint abbeli kifogását, hogy a váltó értekét nem kapta meg, ne érvényesíthesse, mely kifogás esetén az érték kiszolgáltatását felperes tartozik bizonyítani. (1875. június 3-án 4546. sz. alatt.) S. Ignácz felperesnek B. Menyhért alperes ellen 1080 frt s jár. iránti sommás perében az elsőbiróság alperest a kereseti tőke s járulékaiban a felperesnek megítélt főeskü letétele esetére elmarasztalta. A budapesti kir. ítélőtábla pedig 1875. évi januárhó 20-ik napján 50668. sz. alatt hozott Ítéletével az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta: mert alperes a C. D. í. és G. alatti okiratokon lévő aláírásának valódiságát, továbbá azon okiratokban foglalt tartozásának