Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

mert felperes keresetlevelében azon állítás begyőzésére, hogy a kérdéses ingóságokat akkor, midőn férje ellen T. Illés részére végrehajtás foganatosíttatott, saját hozományu pénzén kiváltotta, semmi törvényes bizonyítékot nem hozott fel, tanúinak vallomása pedig mint a t. rendt. 190. §-ának meg nem felelő, bizonyerővel nem bír. 130. 1. Midőn a hagyatéki leltár helyessége a peres felek mindegyike által elismertetik, az nemesak az abban foglalt tételekre, hanem a hagyatéki vagyon jogi természetére nézve is bizonyítékul tekintendő. 2. A házasság tartama alatt kifizetett adósság közszerzeménynek nem tekinthető, I ennélfogva az egyik házastárs elhunyta esetére a kifizetett adósság felének megfelelő iiw,egnek, mint közszerzeménynek a hagyatékbél leendő megtérítését az életben maradt másik házastárs követelni jogosítva nincs. (1875. april 6-án 2308. sz. alatt.) B. Mihályné felperesnek B. István és társai ellen 1317 frt 16 kr töke s járulékai iránt indított rendes perében, az első bíróság alpereseket az első rendű alperes által leteendő főeskü feltótele alatt 604 frt 70 kr, ellenesetben pedig 804 frt 70 kr és járulókai megfizetésében elmarasztalta. A pesti kir. ítélő tábla az első bíróság ítéletét oly változtatással, hogy a marasztalási összeg 189 frt 22 '/2 kra szállíttatik le, helybenhagyta. — Indokok: A sziget-erdei földnek fele részében követelt 1 60 frt felperesnek meg volt ítélendő, mert a per során beigazoltatott, hogy ezen ingatlan B. Mihály által, a felperesseli házasság ideje alatt szereztetett, és miután alperesek által nem is állíttatott, hogy ezen ingatlan szerzeményeknek nem tekinthető annak feléhez felperes jogát az 1840. évi VIII. törv. czikk értelmében megállapítani kellett: Továbbá a. DJ alattival igazolt 378 frt 48 kr készpénzből csak 58 frt 45 kr tekintethetett szerzeménynek, mert B. Miklós hagyatékát felperesnek 320 frt hozománya terhelte, melyre nézve felperes a 2. sz. alatti nyugta szerint ki is elégíttetett s így habár a 378 frt 45 kr mint készpénz a hagyatékban létezett is, mégis miután szerzeménynek csak az tekinthető, mi a terhek levonása után tiszta vagyonképen fenmarad, felperes részére az 58 frt 45 kr fele, vagyis 29 frt 27 ki t volt megítélendő s ehez képest az eljáró bíróság ítélete a marasztalási összegnek 189 frt 22'/; leszállításával helybenhagyandó mert a kifizetett adósságok czimén megítélt 207 frt és az ingóságok értékében megítélt 48 frt 47 72 kr megítélhető nem volt, mivel