Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

87 írtról szóló nyugtát mutatván fel, kérte ennek kiállítóját tanukép kihallgattatni arra nézve, hogy az egész vételár néki lett kifizetve; minthogy azonban Sz. Józsefné vallomása szerint néki alperes, illetőleg néhai férje által csak 65 frt 10 kr fizettetett ki a kérdéses ház vételára fejében, minthogy továbbá a felperes által 5 •/. alatt mellékelt nyugta is ezen összegről szól: alperes javára csakis ezen összeget lehetett a 340 pft vagyis 357 o. é. frt vételárból levonni, az azután fenmaradt 291 frt 90 kr vételárban s annak jelen kereset megindításától folyó 6°/0 kamataiban alperest saját beismerése alapján feltétlenül marasztalni kellett. A 65 frt 10 kr tőke iránti keresettel felperes feltétlenül elutasítandó volt, mert felperes a per során azon kereseti állításától, hogy a követelés kölcsönből származót!, eitérőleg azt adta elő, hogy azt az Sz. József hagyatékából megvett ház vételárának hátraléka képezi, ámde felperes 5"/. alatt maga mutatott fel egy nyugtát, mely szerint F. György 1861. évi január 21-én és igy a */. alatti kötvény kiállítása után majdnem 3 évvel később Sz. Józsefnénak a ház vételárából 65 frt 10 krt kifizetett, ós mert felperes nem is állította, annál kevésbé bizonyította, hogy F. Györgynél s illetőleg alperesnél az özvegy Sz. Józsefné kielégítése végett a keresetbe vett öszszegen felül még fizetetlen vételár maradt volna. A mi végre a kamatok kamatja iránti követelést illeti, minthogy alperes kamatfizetésre való kötelezettségét be nem ismerte, ennek fizetésére beismerése alapján nem volt kötelezhető, minthogy továbbá a kötvény kiállítása idejében életben volt o. p. tkönyv. 998. §-a szerint csak két éves vagy annál régibb kamathátralékok tőkésithetők, és alperes tagadja, hogy akár ő, akár pedig néhai férje a keresethez mellékelt kötvényt aláirta volna, a felperes által alperesnek a kötvény valódiságára nézve kinált ós alperes által elfogadott főesküt ez utóbbinak megítélni, és a per ezen részének kimenetelét annak le vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő ítéletet hozott: A pesti kir. tábla ítélete a 340 frt tőke után 1858. márczius 1-től 1861. január 22-ig járó 6°/0 kamatait és a két évenkint tőkésítendő kamatok kamatait, ugy a 290 frt 90 kr tőke után 1861. január 21-től 1873. január 1-éig számítandó 6°/0 kamatokat ós ezeknek két évenként tőkésítendő 6°/0 kamatait illetőleg megváltoztatik, és alperes ezen kamatok megtérítésére is feltétlenül kötelezte-