Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

85 ezért jogelődjük saját minai birtokából, mintegy csereképen a darmai határhoz átengedett, következőleg, hogy abban már a kérdéses zálogbirtok nem foglaltathatik. Tekintve tehát, hogy felperesek birtokában levő zálogszerződés csak a zálog valóságának s kiváltatlan voltának, de nem egyszersmind alperesekre háromlásának és birtokukban létének szolgálhat bizonyítékául, felperesek keresetükkel helyesen utasíttattak. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék a kir. tábla Ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. 167. Ha valamely birtokrész a tulajdonos-társak által egyességileg megosztatik. de annak ideiglenes közös használata fenntartatik, azon tény, hogy egyik tulajdonos a közös használatot megszüntetve, osztály utján nyert birtokrészét elkeríti, sommás visszahelyezési per alapjául szolgáló birtokháboritást nem képez. (1875. május 28-án 4245. sz. alatt.) K. János felperesnek J. János alperes ellen a mogyoródi 10. és 11. számú telek jegyzőkönyvekben felvett birtok előbbi használatába leendő visszahelyezés iránt indított sommás perében az elsőbiróság felperest keresetével elutasította. A budapesti kir. itélő tábla azonban 1875. évi február 24-én 5981. sz. alatt hozott Ítéletével az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta, és felperest a mogyoródi 10. és 11. számú tjkönyvben 23. helyr. szám alatt felvett belső telki udvaron közös használatába viszszahelyezte ; mert a per során kihallgatott tanuk igazolták, hogy felperes és alperes birtokelődje K. István, habár a kérdés alatti belső telek és udvar felett 1866. évben megosztoztak ugyan, tényleg azonban ezen udvart egész 1870. évig, mikor K. István illetőségét alperes megvásárolta, közösen használták, még pedig a tanuk előadása szerint aként, hogy ingóságaikat az udvaron tetszésük szerint elhelyezték, kijárásuk is egy és pedig közös lóvén, Tekintve tehát, hogy alperes közös használat alatt létezett belső telek és udvarrészt vásárolt meg, tekintve, hogy azon kérdés vitatása s eldöntése, vájjon alperes köteles-e az udvar közös használatát jövőre nézve is folytatni vagy nem? jelen sommás visszahelyezési per tárgyát nem képezheti; ily körülmények között alperes az által, hogy a közösen használt udvart, felperes beleegyezése nélkül önhatalmúlag elkülönítette, s kerítést állíttatott fel, birtok-