Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)
G6 jogra G. Pálné javára eszközlött bekebelezés megsemmisíttessék, elutasította. A pesti kir. itélő tábla 1874. évi szeptember 14-én 24949. sz. alatt bozott Ítéletével az első bíróság Ítéletét megváltoztatta, és felperest a zálogvisszaváltási jog arányának megállapítása iránti keresetével elutasította: mert az A) alatti hiteles telekkönyvi kivonat tanúsága szerint, a kérdés alatti zálogváltási jogra — a zálogjog V. Lajos hitelező részére, még felperes zálogjogainak bejegyzése előtt bekebeleztetett, minthogy pedig az arány megállapítása, mint a szerzett zálogjog fedezetét érdeklő kérdés a zálogjogot nyert hitelező meghallgatása nélkül el nem bírálható, még felperes fennt nevezett hitelezőt perbe idézni elmulasztotta. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a kir. tábla Ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. 151. Sommás visszahelyezési perben a jogkérdés vitatárgyát nem képezhetvén, azon kifogás, hogy az önhatalmú foglalás a tényleges birtokláshoz való jogcziinen alapszik, figyelembe nem vehető. (1875. február 5-én 721. sz. alatt.) A. György felperesnek K. Mihály alperes ellen egy szőllő birtokába sommás úton leendő visszahelyezése iránt indított perében az első folyamodásu kir. járásbíróság felperest keresetével elutasította. Á pesti kir. itélő tábla 1874. október 28-án 48301. sz. alatt hozott ítéletével az első bíróság ítéletét megváltoztatta, ós alperest kötelezte, hogy felperest a perenyi határban, az úgynevezett új szőllők sorában N. József és M. András szomszédságában lévő szőllő birtoklásába visszabocsássa. Következő indokoknál fogva: Annak előre bocsátása mellett, hogy visszahelyezési ügyben a tulajdonjog kérdése elbírálás tárgyát nem képezheti: tekintve, hogy alperes azt, miszerint a szóban forgó szőllöt felperes több éven keresztül tényleg és békésen birtokolta, valamint továbbá azt, hogy e szőllöt önhatalmúlag elfoglalta, aper során határozottan beismerte, tekintve továbbá, hogy alperes nem is állítja, hogy a szóban lévő örökhagyók után a hagyatéki eljárás már befejeztetett és nejének az őt megillető örökség már átadatott volna; és végül