Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

64 azonban csak aképen, hogy felperest közös birtokba bocsátani tar­tozik, mert a felosztás és a kihasitás módja e perben elö nem adat­ván, sem a felosztáshoz szükséges vázrajz elő nem terjesztetvén, s eként a tényleges felosztás kérdése e perben megvitatható sem lévén, a vagyonközösség megszüntetéséig csak a közös birtoklás rendeltet­hetett el. Ellenben másodrendű alperes elleni keresetével el volt felperes utasítandó, mert az a kereseti vagyon birtoklását tagadván, azt, hogy ez ingatlant ezen alperes is birtokolja, felperes mivel sem bizonyitotta. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a budapesti kir. tábla ítéletét elsőrendű felperesre nézve felebbezett részében helyben­hagyta, mert felperes az A) és JB) alatti telekkönyvi kivonatok szerint a kereseti ingatlanokra tulajdonosul lévén bevezetve, őt az osztr. általános polgári törvénykönyvnek, az ideigl. törvk. szabályok 21. §-a által fentartott 321. §-a értelmében mindaddig, mig ezen beve­zetés kiigazitási vagy érvénytelenítési per utján törölve nincsen, jogszerű tulajdonosnak kell tekinteni, és ugyanazon polg. törvény­könyv 322. és 366. §§-ai alapján őt a birtokjog is megilleti. Alpe­resnek a kereset időelőttiségére alapított kifogása figyelembe vehető nem volt, mert felperes már 1873. márczius 11-én a zárlat elrende­lését is kérte, és különben is a 2. alatti felelet szerint elsőrendű alperes által beadott keresetlevél ujolag csak 5652. sz. alatt terjesz­tetett be, holott jelen perben a kereset már 2935. szám alatt adatott be. Miért is a másodbirósági Ítélet ezen és az abban felhívott ós felhozott indokoknál fogva helyben volt hagyandó. 149. 1. Elsőbbségi igény csak oly fél által támasztható, ki a lefoglalt tárgyakra zálog­jogot nyert. 2. Íz ajánlott föeskü csak akkor ítélhető meg, ha az ez által bizonyittatni czélzott tények valószínűsége a perben felhozottakból okszerűen következtethető. 3. Az igénykereset elkésett beadása esetén igénylő többé nem az igényelt tárgyak termé­szetbeni kiadására, hanem csakis a végrehajtató kielégítése után fenmaradó vételár feleslegére van jogosítva keresetet intézni. (1874. november 3-án 8095. sz. alatt.) S. András és neje, R. Tekla részére S. Tamásnénál történt végrehajtás alkalmával lefoglalt tárgyak kiadása végett elsőbbségi igényt támasztván, azokat mint tulajdonukat maguknak kiadatni kérték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom