Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

82 25. Tekintve, hogy az 1871. évi XXXIII. t. cz. 17. §-a f) pontja csak a jogerejüleg kiszabott büntetés végrehajtásának eszközlését utasítja a kir. ügyészek hatáskörébe; tekintve, hogy a törvény ily világos rendeletével szemben a kir. ügyészek számára az 1872-ik évben kiadott utasítás 32. §-ának nem lehet oly értelmet tulajdonítani, miszerint a kir. ügyészek a megítélt kárnak behajtását is hivatalból eszközölni tartoznak, minthogy a 82. §-nak ily értelmezése nemcsak a törvény 17. §-áuak rendeletén túl terjeszkednék, hanem ellenkeznék a polg. t. rendtartás azon alapelveivel is, melyszerint a végrehajtás mindig csak a jogosult fél kérelmére rendelhető el; tekintve továbbá, hogy az emiitett utasítás 32. §-ában is világosan bennfoglaltátik, miszerint a kir. ügyészek a kár behajtását törvényes uton, tehát a polg. törv. rendtartás szabályai szerint eszközük; tekintve végre, hogy a jogosult fél szorgalmazása nélkül hivatalból a végrehajtást már csak azért sem lehet elrendelni, mivel nines kizárva annak lehetősége, miszerint az ellenfél magánjogi igényeire nézve már előzőleg, a végrehajtás bevárása nélkül ki lett elégítve; ezeknélfogva a kir. ügyészek a bünfenyitö itéletbeu, magánfél részére megítélt kár iránt a végrehajtást csak az illető magánfél kérelmére eszközölhetik. (Teljes ülési megállapodás.) (1875. márczius hó 4-én 1910. sz. a. hozott határozat.) A pestvidéki kir. ügyészségnek, A. Antal és K. Antal elleni 121 frt. 26 kr. és járulékai iránti végrehajtási ügyében, a pestvidéki kir. törvényszék által 1875. január 4-én 10910.—1874. sz. a. hozott végzés azon része ellen, melyszerint a magánfél részére megítélt összeg erejéig el nem rendelte, — a pestvidéki kir. ügyészség semmiségi panaszszal élt; mert az 1872. január 1-én 1586. közigazgatási sz. alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet 32. §-a szerint, a megitélt kárnak behajtását is az ügyész eszközli; mert az 1874. október 14-én 12310. sz. alatt kelt s ./' alatt mellékelt semmitőszéki határozat csak azt foglalja magában, hogy a magánfelet, ha a kártérítési öszszeget hehajtani akarná, ebben akadályozni nem lehet. Végül a magánfelek részére fenyítő ügyekben megitélt marasztalási összegeknek ki által leendő behajtása iránt, döntvényileg határozni kér. A magy. kir. Curia mint semmitőszék, a semmiségi panaszt elvetette;