Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

róságnak felperest keresetének egyéb részéveli elutasító ítélete, az e részben felhozott indokain felül helybenhagyatik még azért is: mert a törvénykezési rendtartás egy szakasza sem rendeli, hogy oly tanúnak vallomása, ki a magánúton kiadott bizonylatot a bíróság előtt és hitelesítéskor módosítja, aggályosnak tekintessék, ebből kifolyólag tehát azért mert Fridrich W. mérnök a becsatolt mérnöki kiszámítását a hitelesítéskor részben módosította, vallomását aggályosnak tekinteni törvényszerüleg nem lehet, és pedig annál kevésbé^ mert ezen tanura felperes a per során maga hivatkozik. Ily körülmények között tehát felperesnek második tanuja Greiszler Gézának vallomása a maga erejében, a mennyiben Fridrich W. tanú vallomásától eltérőleg és felperes mellett vall, megerőtlenittetvén (törvk. rend. 236. §. 2 bekezdés) felperesnek az általa ezen eltérő ténykörülményre ajánlott póteskü annál kevésbé volt megítélhető, mivel nevezett Greiszler Gézának ezen eltérő vallomása semmi más mellékkörülménynyel egyáltalában nem támogattatik, a menynyiben a másodbirósági Ítéletben e részben támogató tanuk, ép felhívott Bayer Antal és Beck Alajos ily minőségben el nem fogadhatók, mivel ők ezen eltérő ténykörülményt, mint határozottan vallják csak hallomás után és nem saját tapasztalatukból bizonyítják, tehát e részbeni vallomásaik a törvk. rendt. 190. §-a értelmében figyelembe vehetők nem voltak. 69. Gondnokság alá helyezett személy az esetben, ha magát szerződések kötésére ravaszsággal képesnek színli, az e ténye által okozott kárért teljes elégtétellel tartozik. (1874. deczember 21-én 10460. sz. alatt.) B. Matild felperesnőnek Gr. Sz. Sándor mint Gróf Szt. László gondnoka ellen 17,000 frt s járulékai iránti perében az első bíróság felperest keresetével elutasította; következő indokoknál fogva: felperes keresetét kártérítési czimen és azon alapon indítja, hogy gróf Szt. László midőn vele a bemutatott kölcsön-ügyleteket kötötte kiskorúságát elhallgatta, vagy a válaszbeli kitétel szerint magát csalárdul nagykorú és önjogunak mondotta, és ekkép őt reá szedvén, megkárosította, a kereset támogatására felperes a per során az osztr. polg. törvkönyv 248. §-ára hivatkozik. A szóban forgó ügyletek 1855. január 24-én, tehát az osztrák polg. törvénykvnek Magyarországon is hatályban léte alatt jővén