Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

89 egyenlő mennyiségűnek tanúsította, mindazonáltal vallomásában saját tettétől eltérő vallomást tett, aggályosnak tekintendő, tehát a p. t. rendt. 180. §-a értelmében figyelembe nem vehető és igy -Greiszler G. tanúnak vallomását le nem rontván, az alperesi állítás mellett félbizonyitékot nem képez. Greiszler Gr. tanúnak határozott vallomását a kereseti állítás mellett félpróbának tekinteni és annak kiegészítéséül felperesnek miután saját tettében forog az általa fel is ajánlott pótesküt megítélni kellett, ehez képest beigazolva lévén, hogy felperes 2824 köböl és 2 köbhüvely földet hordatott el, miután alperes az ez alapon tett felperesi követelést nem kifogásolta alperest a kereseti tőke, a fizetésre kitűzött határidő mint lejárattól számítandó kamat és mint pervesztest a felperesnek okozott perköltségek megfizetésében elmarasztalni kellett. Ellenben ha felperes a pótesküt le nem teszi, alperes 2187 frt 83 kr, ennek kamatja és a perköltség egy részének megfizetésében volt elmarasztalandó, mert ez esetben az, hogy felperes 2124 köböl és 2 köbhüvelyk földet hordatott el, bizonyítottnak nem tekinthető, ^s felperes követelésének alapjául ezúttal alperes által is elismert 8359 frtból felperes javára 2187 frt 83 kr mert az óvadék épen levonásba tett 524 frt 83 krnak levonása, illetve ezen összegnek alperes általi visszatartása helyt nem foghat, miután az óvadék, természetéhez képest a szerződés teljesítése után mint ilyen megszűnik, alperes pedig annak visszatartásához mi jogczimet sem igazolt, ezekhez képest felperes követelését a póteskünek le nem tétele esetén 2187 frt 83 krban megállapítani és ezen összeg ugy a lejárattól járó 6°/0-tóli kamat és a perköltség egy részének fizetésére, miután alperes is ez esetben nagyobb részben vesztett, habár felperest peren kivül a szerinte felperesnek járandó összeggel meg is kínálta, de mivel felperes azt mint végkielégítést elfogadni nem tartozott kötelezni, és ilyképen az eljáró bíróság ítéletét megváltoztatni kellett. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig, alperes felebbezése folytán következő ítéletet hozott: A pesti kir. itélö táblának fentebbi ítélete a mennyiben alperest 2187 frt tőke, ennek 1872. évi deczember 12-től járó 6% kamatai és 63 frt 20 kr perköltségnek felperes részére leendő megfizetésében elmarasztalta, ide vonatkozó indokaiból helybenhagyatik. Egyebekben azonban megváltoztatik és az eljáró kir. járásbi-