Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

Az eljáró törvényszék végzése, tekintve, hogy az érintett kielégités a csődtörvény rendeletébe ütközik — megváltoztatik és a tömeggondnok azon kérelmének, hogy a választmány fenérintett határozata biróságilag helyeslő tudomásul vétessék, hely nem adatik. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék pedig a kir. tábbla fentebbi végzését indokainál fogva helybenhagyta. 59. A váltóbiróságnak nyelvváltságban marasztaló határozata köztörvényi tekintet alá esvén, az e részben hozott végzés ellen a folyamodási határidő 15 nap és nem 24 óra. (1874. június 15-én 273. sz. alatt.) A beszterczebányai kir. törvényszék egy váltóperben beadott felebbezósben használt sértő kifejezések miatt az ügyvédet 100 frt nyelvváltságban elmarasztalta. Az elmarasztalt ügyvéd ezen határozat ellen felebbezvén, e felebbezése folytán a pesti kir. itélö tábla következő végzést hozott: A megtámadott végzés a felterjesztett kézbesitési iv tanúsága szerént felperesi ügyvédnek november 14-én kézbesittetvén, a november 24-én beadott felebbezés, helyesebben felfolyamodás, mint a törvényes 24 órán túl elkésve benyújtott visszautasittatik. E végzés ellen a marasztalt ügyvéd ujabban is fölfolyamodván, a m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék következő végzést hozott. Felfolyamodóra volt kötelezettség nem váltójogi, hanem köztörvényi marasztalásnak lévén tekintendő, s igy a m. évi 3922. sz. alatt végzés ellen a törvényszabta 15 napi határidő alatt benyújtott felfolyamodás törvényes időben adatván be, a másodbirósági végzés megváltoztatik, a visszautasitott felfolyamodás elfogadtatik, és a pesti kir. tábla annak érdemleges eldöntésére utasittatik. 60. A perben megitélt esküre történt ajánlkozás folytán, ha a fél időközben meghal, az eskü letétinek csak azon esetben tekintendő, ha a fél az eskületételre vagy maga ajánlkozik, vagy az esküre való jelentkezési kérvényt nevében beadó ügyvédje e tényre nézve kellő különleges megbizással van ellátva. (1874. deczember 1-én 9741. sz. a.) W. Bernát, H. Ármin ellen 10 frt 80 krnyi követelése iránt pert folytatván, keresete a néki odaitélt becslő eskütől feltételezetten megítéltetett.