Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

9 magyar-óvári kir. járásbíróság 1874. september 7-én 6223. sz. alatt hozott végzésével, Dr. S. Ágoston felperesi ügyvédet utasította, hogy a nála lefizetett 100 frt. bírság másik 50 frtnyi részletét 24 óra alatt fizesse be, mivel az 5362/1874. számúitéletben kimondott 100 frtnyi bírság nem az 1625/55. A. czikken alapul, mint ezt befizető tévesen magyarázza, hanem a ptrs. 385. §-ában találja indokolását; miután tehát az Ítéletben nincs említve, hogy a bírság fele felperesnek jutna, a m. kir. igazságügyminister 1872. september 7-én 27834. sz. a. kelt rendelete szerint pedig mindazon bírságok, melyeknek hová fordításáról a törvény nem rendelkezik, melyek alá tehát szinte a ptrs. 385. §-ban foglalt és jelen esetben alkalmazott pénzbírság is sorolandó, a m. kir. kincstár javára fordítandók. Ezen végzés ellen felperes semmiségi panaszszal élt : mert a bíróság hatáskörén kívül esik az egyik fél ügyvédének meghagyni, miszerint a fele nevében nyugtatott pénzt 24 óra alatt fizesse be; mert a végzés intézkedő részében panaszló képviselője utasittatik az 50 frt lefizetésére, annak indokaiban pedig maga panaszló; mert a járásbíróság a kincstár képviselője nem lévén, teendői csak az ítéletnek az adóhivatallal leendő közlésében és a netalán lefizetett összeg átszolgáltatásában állanak; mert a hivatkozott ministeri rendelet csak oly bírságokról szól, melyekről a törvény nem rendelkezik, azonban az 1625:55. t. czikk rendelete szerint a kérdéses birság fele panaszlót illeté. A m. kir. Curia mint semmitőszék, a semmiségi panaszt elvetette, a felebbezést pedig visszautasította ; mert a jogérvényes ítélet szerint alperesre rótt pénzbüntetés, nem felperes felet, hanem a m. kir. állampénztárt illetvén, minthogy felperes a 622 3. sz. alatti beadványában maga is beismeri azt, hogy alperes az egész 100 frtnyi pénzbüntetést, bíróságon kivüli uton lefizette, ugyanazon beadványnyal pedig csak a büntetés fele része szolgáltatott be, az ilynemű pénzbüntetések továbbá a kir. bíróságok által hivatalból behajtandók lévén, az eljáró bíróság az által, hogy a felperes félnél illetéktelenül lefizetett pénzbüntetésnek a bírósághoz leendő benyújtására ugyan felperes felet szorította, semmiséget el nem követett, hanem törvényszerűen járt; a neheztelt végzés ellen pedig a ptrs. 294. §. szerint felebbezésnek helye nem lévén, az visszautasítandó volt.