Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

42 zatala előtt felperes a kérdéses eredeti kötelezvényt 1871. évi márczius 27-én 4267. szám alatt beadott előtérj esztvény éhez a per folyama alatt csatolta. Alperesek azon kifogását, hogy a hirdetvényi határidőn belül nem intézvén ellenök bejelentvényét ebbeli joga elévült, szintén nem lehetett figyelembe venni, mert a telekj. rend 3. §-ának 4. pontja szerént a hirdetményi határidő elmulasztása csak a régi elsőbbségnek, de nem magának az átkeblezési jognak elvesztését vonja maga után. A per érdemét illetőleg: — eltekintve a keresetlevélnél felhivott, de csak az iratoknak kiegészitése után 1873. évi 12758. számú előterjesztményében hitelesitett másolatban felmutatott Ítélettől, melynél fogva 1849. évi november 19-én M. Tamás 475 váltó forintnyi tőke és járulékai iránt felperes javára az 1847. évi október 22-én kelt adóslevél alapján marasztalva, lett — miután alperesek a kérdéses birtokot, nem miként az ellenbeszédben állíttatik birói közbenjárás és a vételárnak birói kezekhez történt lefizetése mellett, hanem miként az az általuk 27- alatt csatolt bizonyítványból és az azt kiállító K. János tanú vallomásából is kitűnik, 1848. évben M. Tamástól, tehát a betáblázás után vették meg, bebizonyítva lett az is, hogy a vételárt nem birói kézbe, hanem K. János tanúnak, mint azon időbeli községi bírónak, tehát oly közegnek, mely a letétemónyek kezelésére hivatva nem volt, kezébe tették le ; miután végre alperesek ellenbeszédükben beismerték, hogy ezen letéteményezett vételárból felperes M. Tamás adósa elleni fentebbi követelését felvenni nem akarta, ezen beismerés a fentebbi körülmények által a kereset alatti 745 frtnyi követelés valódisága; a per során kihallgatott két tanúnak egybehangzó vallomása által pedig az, hogy K. János kezeihez letett vételárt is nem felperes, hanem mások szedték fel, teljesen bizonyitva. Mely okoknál fogva a neheztelt első birósági itélet meg volt változtatandó. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék pedig következő ítéletet hozott: Tekintve hogy az átkeblezés alapját képező 1847. évi október 22-én kelt eredeti kötelezvény 1860. évi február 22-én 1322. sz. alatt azon bejelentvényhez, melynél fogva a jelenlegi alperesek a tárgyaláshoz idéztettek, nem volt csatolva, hanem csak a tárgyalás befejezése után 1871. évi márczius 27-én 4267. számú beadványnyal elkésve lett bemutatva, és tekintve továbbá, hogy alperesek részéről tett, a követelés valódisága és fenállására vonatkozó tagadása ellenében, felperes által felhívott, 1849. évi november 9-én kelt, az ere-