Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

37 kiadására ós annak elvont haszonvételei fejében 1872. évi november 25-től kezdve az átadásig évenként 1 frt megfizetésére kötelezte; mert felperes a kereseti föld felére az A. alatti telekkönyvi kivonat tanúsítása szerint tulajdonosul lévén bevezetve, az osztrák polg. törvénykönyvnek az ideigl. törvk. szabályok 21. §-a által fenntartott 322. és 366. §-ai alapján a birtokjog is öt megilleti s mindenkitől a birtok átadását kérheti, azon alperes által felhozott körülmény pedig, hogy a föld B. Mária tulajdonát képezte, hogy azt Ilona leányára és vejére, ezek meg alperesre ruházták át, felperesnek fentebbi jogát meg nem szüntetheti, mert anyjának rendelkezése reá nem kötelező, ós a telekkönyvi felvétel mindaddig mig a telekk. rendelet 3. §-ban előszabott felszólalás utján meg nem változtatik érvényesnek tekintendő, s ennélfogva a telekkönyvi felvétel ellen tett kifogás tekintetbe nem jöhet. A haszonvételek csak a per megindításától kezdve ítéltettek meg, mert alperes kimutatta, hogy a szerződés alapján birja a földet S azért roszhiszemünek nem tekinthető. Az évi haszon 1 frttal állapíttatott meg, mert a tanúk az egész föld évi hasznát évi 2 frtra tették. 30. 1. Tekintve, hogy a szerződés teljesítését esak azon fél követelheti, ki maga részéről szerződésszerű kötelmeinek eleget tett, oly háztulajdonos, kinek lakója a kivett lakást azon oknál fogva elhagyta, mert azt lényeges fogyatkozásai folytán nem használhatta — azt a felmondási időszakra járó házbér megfizetésére sikerrel nem kötelezheti. 2. Pestváros lakbérleti szabályai csak annyiban kötelezők, mennyiben azok a köztörvény szabályaival vagy elveivel ellentétben nem állanak. (1874. október 8-án 6887. sz. alatt.) D. Imre felperesnek K. Sándor alperes ellen 650 frt lakbérhátralék s járulékai iránti perében az első bíróság alperest a kereseti tőke s kamatai megfizetésében elmarasztalta, s alperest az általa emelt viszonkövetelések érvényesitése végett külön per útjára utasította, a pesti kir. ítélő tábla pedig 1874. évi június 12-ik napján 16569. sz. alatt következő Ítéletet hozott: tekintve hogy alperes akkor, midőn az általa birt lakás életveszélyes voltát észrevette, annak hatósági megvizsgálását nem kérelmezte, de kijavításába a nélkül, hogy a bérletet felmondotta, vagy a javítás teljesítésének időpontja határozottan kiköttetett volna, — önkényt beleegyezett,