Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

49 unnak megfelelni, csakis a polgári bíróság által dönthető el; a kereset tárgya pedig 300 Irtot túl nem halad. Ez ellen a magy. kir. jogügyek igazgatósága f. év. jun. 25-én szóval bejelentett s jnnius 30-án 24291. sz. alatt Írásban is indokolt semmiségi panaszt adott be ; mert azon kérdés, köteles-e a mostani államkincstár azon adakozásokat, melyek az 1848. évi szabadságharcz alkalmával hadi fölszerelésekre olyképen adattak kölcsönbe, hogy azok az 1848-ki kormány tetszése szerint, vagy készpénzben, vagy kincstári utalványokban megtéríttessenek, a kölcsönadóknak megtéríteni? első vonalban nemzetközi, második sorban pedig közjogi kórdós lóvén, ezen kereset fölötti bíráskodásra az 18C2. rnájns 28-án 4139. szám alatt kelt rendeletnél fogva, a ptr. 8. §-a és az 1869-ik évi IV-dik t. czikk 1-ső §-a értelmében a járásbíróság illetékes nem volt, miként ezt panaszló a tárgyalás alkalmával bebizonyitá; mert a bíróság az illetőségi végzést azon helytelen indokra fektette, miszerint az államkincstár magát az A)—D) alatti nyugták értékének kifizetésére vagy kincstári utalványokkal való kielégítésére kötelezte, a kereseti összeg pedig a 300 frtot meg nem haladja, holott az iratokból tudnia kellett volna, hogy a követelés ez esetben nemzetközi és közjogi kérdést képez; mert ha felperes követelése megitéltetnék, akkor az elv és jogalap azonosságánál fogva meg kellene ítélni valamennyi hadkárokból eredő több mint hatvan millió és a magyar bankjegy és kincstári utalványok megsemmisítéséből eredő 67 millió kár követeléseket, mi az országot tökéletesen tönkre juttatná. A magy. kir. Curia mint semmitőszék, á megtámadott végzést a megelőző s utánna következő egész eljárással, s a hozott ítélettel együtt, a ptr. 297. §. 2. pontja alapján megsemmisítette s a keresetlevelet felperesnek visszaadatni rendelte; mert a kereset alapját az 1848-ki minisztérium ténye s az államkincstárra abból származható kötelezettség képezi; az 1848-dik évi minisztérium azonban az 1847 — 8-dik évi azon közjogi törvényekkel együtt, a melyeknek ama minisztérium kifolyása volt, az 1848 — 9-dik évi későbbi események folytán, habár jogilag nem, de tettleg megszűnvén, az ország törvényei, törvényhozási és kormányzati függetlensége csak az 1847 —8-dik évi közjogi törvényeket részben módosító, részben kiegészítő 1865 — 7-diki I., II., III., VII., VIII., X., XI., XII., XIV., XV. és XVI. t, czikkek megalkotásával kapcsolatosan állíttattak vissza; miután pedig ezen törvényekDöntvdnytár XII.