Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

97 A pesti kir. Ítélőtábla 1874. évi april 28-án 15443. sz. alatt az elsöbiróság Ítéletét oly értelmezéssel, tekintve módosítással hagyta helyben, hogy felperesnek néhai Fr. H. Andrásné utáni kizárólagos örökjoga megállapittatván s a dunaföldvári 191. számú telekjkönyvben 194. és 3947. helyr. sz. alatti ingatlanok fele része annak hagyatékához tartozónak kimondatván, ezen hagyatékokra nézve felperes tulajdonjoga megállapíttatik; köteles ennélfogva alperes tűrni, hogy a ,194. helyr. sz. alatti ingatlan bírói árverésen eladatván, a befolyandó vételár két egyenlő részre — melynek egyik része felperest, másika alperest illetendi — felosztassék; a 3947. helyr. számú ingatlanságra pedig felperes fele részbeni tulajdonosként telekkönyvileg bekebeleztessék. Egyúttal tartozik alperes a vagyonközösség annak utján leendő megszüntetéséig a most említett 3947. helyr. ingatlanságnak fele részbeni közösbirtoklásába felperest 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett bebocsájtani. — A haszonvételekre azonban az elsöbiróság ítéletét megváltoztatta s ebbeli keresetével felperest ezúttal elutasította. Indokok: felperes örökjogának, s Fr. H. Andrásné hagyatékának megállapítása továbbá felperes tulajdonjogának kimondása, az elsőbirósági Ítéletben felhozott indokok alapján történt. A 194. helyr. ingatlannak birói árverésen leendő eladatása pedig azért rendeltetett el; mert a vagyonközösség megszüntetésének felperes által ajánlott ezen módja ellen alperes kifogást nem tett. Mithogy azonban a birói árverés folytán a vételár a bírósághoz foly be, e vételár fele részének kiadatására alperes kötelezhető nem volt, hanem az ítélet rendelkezése a birói árverés tényének megfelelőleg volt szerkesztendő. A 3947. helyr. ingatlan felosztásának- miként leendő eszközlésére felperes sem vázrajzot fel nem mutatván, sem e felosztás módozatait közelebbről elő nem adván, s így e kérdés e perben meg sem vitattathatván, csak a tulajdonjog arányának megfelelő közösbirtoklás volt elrendelhető, s az elsöbiróság ítéletének e része ekként módosítandó. A haszonvételek iránti keresetével azonban felperes el volt utasítandó azért, mert ezek mennyiségét alperesnek kifogása ellenében mivel sem bizonyította. Ezen ítélet ellen mindkét fél felebbezett, felperes különösen azért, hogy a 3947. helyr. ingatlan felének természetbeni kiadatása el nem rendeltetett s hogy a haszonvételek meg nem ítéltettek; mert valamint a kihasitás mikénti eszközlése, ugy a haszonvételek menyDöntvénytár XII. g