Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)
93 külön-külön 300 frtot fizettek felperesnek, valónak tartandó, s midőn másrészt a törvényes kamatokon felül teljesített ós a fentebbiek szerint felperes töke-követelésébe betudandó fölösleg-fizetéseknek alperesek által a viszonválaszban 717 frt 69 kr. tökehátralékot eredményezőleg történt kiszámítása helyesnek bizonyul: mindkét alsóbb bírósági ítéletet érdemben megváltoztatni s alpereseket csupán 717 frt 69 kr. töke és kamatainak megfizetésében elmarasztalni kellett. 148* 1. Oly esetben, midőn felperes keresetével csak azon oknál fogva utasíttatott el, mert azt idóelótt indította, uj keresetet adhat be a nélkül, hogy perújítással kellene élnie. 2. A kötbér birság természetével bírván, az ntán késedelmi kamatok nem járnak. (1874. július 15-én 5231. sz. a.) J. Viktor felperes S. Dávid alperes elleni keresetében előadta, hogy ö alperestől a családi 11. sz. tjegyzőkönyvben foglalt birtokot megvevén, alperes kötelezte magát az ezen birtokon fekvő jelzálogos követeléseket 1869. évi különbeni 3000 frtnyi birság terhe alatt kitörültetni, miután azonban e kötelezettségét nem teljesítette, kéri őt 3000 frt s kamataiban elmarasztaltatni. Alperes ennek ellenében előadta, hogy ezen alapon őt már egyszer felperes beperelte, azonban pervesztett lön; s most ugyanazon alapon perújítás nélkül indítván keresetet: Konok perlekedőt keresetével elutasittatni kéri. Egyébként tanukra hivatkozik, kik igazolandják, hogy felperes' elállott keresetétől. Felperes erre becsatolja az előbbi perben hozott Ítéletet, melyből kiderül, hogy keresetével nem érdemileg, hanem csak azért lett elutasítva, mert azt időelőtt inditotta, s ennélfogva perújításra szükség nem volt. A tárgyalás befejezte után az elsőbiróság felperest 3000 frt kötbérben s ennek 1873. évi május 9-től számítandó 6°/0 kamataiban elmarasztalta. Ezen ítélet ellen alperes fellebbezvén, a pesti kir. ítélőtábla 1874. évi márczius 20-án következő ítéletet hozott: Tekintetbe véve, hogy felperes időelőtt indított keresetével lévén elmozdítva, jelen esetben perújításnak szüksége fenn nem forgott, tekintve továbbá, hogy alperes A) alatti szerződésnél fogva világosan kötelezte magát arra, miszerint a felperestől megvett birtokon bekebelezve lévő tartozásokról szóló kötvényeknek, a szerződés