Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

80 elsőrendű alperes 160 frtot tevő hozományának 2/8 részét másod- s harmadrendű alperesek által fizetett 132 frt 58 kr. % részét első- s másodrendű alperesek részére megítélt főeskü letétele esetén fizetni tartozzanak. A pesti kir. ítélőtábla 1874. évi január 9-én 57,014. sz. alatt hozott ítéletével az elsöbiróság ítéletét oly változtatással, hogy elsőrendű alperes 160 frt, másodrendű alperes pedig 132 frt 58 kr. iránti viszonkövetelésükkel el utasíttatnak, egyebekben helybenhagyta; mert elsőrendű alperes hozományi, másodrendű alperes pedig hagyatéki terhek kifizetési czimén támasztott viszonkövetelésére nézve oly körülményeket, melyek viszonköveteléseik fennállását támogatnák, a perben fel nem hoztak, és igy részükre eme követelésük beigazolása czéljából ajánlott főeskü a p. t. rendt. 235. §-a értelmében meg nem ítéltethetett. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a pesti kir. tábla Ítéletét a hagyatéki terhek czimén felszámított 132 frt 58 krra nézve részben megváltoztatta s felpereseket kötelezte, hogy a nekik odaítélt örökrészek átvételekor 12 frt 84 krnak 2/g részét, vagyis 3 frt 21 krt hagyatéki teher czimén alpereseknek fizessenek meg; mert a hagyatéki terhek czime alatt alperesek által elleniratilag felszámított tételek közül csak 7 •/. alatti fizetési meghagyáson levő nyugtával bizonyittatott, hogy alperesek 12 frt 84 krt, mint édes atyjuk terhét 1852. évi július 11-én az állampénztárba lefizették, e tehernek 2/8 részét tehát felperesek is örökségük arányához képest viselni tartoznak/Az ezen 12 ft 84 krnyi összeget 119 ft 74krral meghaladó többi álitólagos hagyatéki közös terheknek aránylagos viselésére azért nem köteleztettek felperesek, mivel az egyiknek igazolására 6 '/• alatt bemellékelt fizetési meghagyáson a fizetés teljesítéséről szóló nyugta nem létezik, a többi tételek valódiságára nézve pedig a főeskü általi bizonyítás a p. t. rendt. 235. §-a alapján alpereseknek azon okból nem engedtetett meg, mivel azon terhek mind oly természetűek, hogy az arról szóló nyugták vagy más megismervények az illetőktől megszerezhetők lettek volna, és alperesek nem is állítják, hogy azokat meg nem szerezhették, már pedig a p. t. r. 221. §-a szerint a főeskü általi bizonyításnak csak akkor van helye, ha a bizonyítás más módon nem eszközölhető.