Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

61 ehhez képest az évi bérösszeg megállapítandó, alperes azon kifogása pedig, hogy az 1869. és 1870. évi bért felperesek jogelődjének kifizette, tekintettel arra, hogy a kihallgatott tanuk vallomása szerint alperes az adásvevési szerződés kötésénél jelen volt s ennélfogva felperesek jogosultságát ezen föld utáni fizetendő bérszedésre tudta, figyelembe vehető nem volt. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék a kir. tábla Ítéletét az alperes által még ki nem fizetettnek beismert 30 frtra nézve helybenhagyta, egyebekben azonban megváltoztatta és felpereseket keresetükkel elutasította; mert felperesek nem igazolták, hogy a kérdéses főid nevükre telekkönyvileg át lett kebelezve, annál kevésbé, hogy annak tettleges használatába léptek volna, s ezeknél fogva habár alperes az eladásnál jelen volt is, miután azonban akkor, a tanuk hit alatti vallomása szerint, az eladó által a bérösszegnek jövőben a vevők részére leendő fizetésére nem utasíttatott s felperesek a bőrt nem követelték tőle több éven keresztül, ily körülmények között a fizetéseket a véle szerződött birtokosnak annál is inkább jóhiszemüleg tehette, mert az a fennérintett törvényes lépések mellőzése folytán az eladást meghiúsultnak alaposan vélelmezhette. 124. 1. A jászkunok becsületsértés! birsága azok statútumai szerint 25 frtot tesz, mely '/3 részben sértett felet, 2/3 részben az állampénztárt illeti. 2. Becsületsértés! perekben is van belye póteskü általi bizonyításnak. (1874. június 27-ón 5032. sz. alatt.) B. Károly felperes M. György alperes ellen becsületsértési pert indított azon oknál fogva, mert az őt akasztófára való hunczfutnak nevezte; az elsőbiróság felperest keresetével elutasította azért, mert az alperes által tagadott becsületsértés megtörténtét csak egy tanú bizonyítván, annak megtörténte törvényszerüleg beigazoltnak nem tekinthető. Felperes ezen ítélet ellen fölebbezvén, különösen azért tartja az e. b. ítéletét sérelmesnek, mert az egy tanúvallomás által előállított félbizonyiték kiegészítése végett részére a pótesküt meg nem ítélte. A pesti kir. ítélőtábla 1874. évi martius 6-án 57,124. szám alatt következő ítéletet hozott: Becsületsértési perekben az eskü általi bizonyításnak hely adható nem levén, ennélfogva V. László tanú vallomása mellé felpe-