Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

59 lanok fele részének felperesek használatába leendő bocsátására kö­telezte. A pesti kir. ítélőtábla pedig 1873. évi martius 26-án 10,640. sz. alatt hozott Ítéletével az elsőbiróság ítéletének alperes özvegyi jogának megállapítására vonatkozó részét megváltoztatta, alperes/ által elleniratában megítéltetni kért özvegyi jogot meg nem ítélte, ós felpereseket csakis az alperes özvegynek hagyományozott 200 frtnak kifizetésére utasította; mert alperes özvegy néhai férje N. Péter nejének özvegyi jogát végrendeletileg szabályozván, alperes a végrendeletileg neki hagyományozott összegnél többet nem követelhet, s felperesek csakis a 200 forintnyi hagyomány kifizetésére voltak kötelezendők. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék alperes özvegy által benyújtott fölebbezés folytán a másodbirósági ítéletnek alperes özve­gyi jogára vonatkozó azon pontját, melynél fogva az özvegyi jog nem az alperesi kérelem értelmében Ítéltetett meg, s felperesek csakis a végrendeletben alperesnek hagyományozott 200 frt lefizetésére köte­leztettek ; tekintve, hogy az özvegyi jog az ideigl. törvk. szabályok 16. §-a által e részben fentartott törvények értelmében a férj által birt és hagyott mindazon javakból, melyekben az özvegy nem örökö­södik, kiadandó, tehát végrendelet létében a végrendeleti örököst az özvegyi jog mint magából a törvényből folyó tartozás terheli; te­kintve továbbá, miszerint az örökhagyó N. Péter azon intézkedése, mely szerint az özvegynek 200 frt átalányösszeget hagyományozott, az 1840. VIII. törv.-czikk 16. §-ának, mely az özvegy részére illendő tartást rendel, meg nem felel: megváltoztatik s az elsőbiróság ítéle­tének az özvegyi jog élvezetére ós mértékére vonatkozó azon rendel­kezése, hogy az örökhagyó után maradt ingatlanokban alperes özve­gyet a teljes használati, helyesebben haszonélvezeti jog jelen özvegy­sége tartamára és pedig N. Milonka nagykorúságáig, illetőleg férjhez­meneteléig egészen, azontúl fele részben azon kötelezettséggel illeti meg, hogy a vagyont jó karban tartani és annak folyó terheit viselni tartozik, a fóntemlitett elsőbirósági Ítéletben felhozott indokokból helybenhagyatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom