Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

45 nát képező szőlőnek kiadatása iránt inditott tulajdonkeresetében az elsőbiróság felperest keresetével elutasitotta; mert jóllehet, felperes keresetleveléhez A) alatt mellékelt telekkönyvi kivonattal igazolja, hogy a kereset tárgyát képező szőlőre telekkönyvi tulajdonjogot szerzett, ezen telekkönyvi jog azonban, mely elvitázhatlan jognak még a tulajdonjog kérdésében sem tekinthető, alperes birtoklásának jóhiszeműségét nem zárjaki, sőt miután alperes az ellenirathoz '/. alá mellékelt s felperes által valódiságára nem kifogásolt adásvevósi szerződéssel teljesen beigazolta, hogy ő a kérdéses szőlőt még 1862. évi január 31-én, tehát jóval a felperes általi telekkönyvi jog megszerzése előtt az akkori telekkönyvi tulajdonostól megvette, az alperesi birtoklás jóhiszeműsége teljesen igazolva van, ós pedig annyival inkább, mert felperes által szerzett telekkönyvi tulajdonjognak alapját képező ajándékozási okirat, mint férj és feleség közötti ajándékozás egy harmadik jóhiszemű, bár telekkönyvön kivüli tulajdonosnak jogsérelmet nem okozhat. A pesti kir. Ítélőtábla pedig 1873. évi deczember 3-án 52,874. szám alatt következő Ítéletet hozott: Az elsőbiróság ítélete az abban felhozott indokokon kívül azért is helybenhagyatik: mert felperes a tulajdonjogot ajándékozás czimén viszteher nélkül szerezvén, ezen tulajdonjoga a valódiságára nézve kétségbe nem vont 2. sz. alatti szerződéssel alperes által telekkönyvön kívül bár, de jóval felperes megajándékozását megelőző időben szerzett tulajdonjoga ellenében annál kevésbé vétethetett tekintetbe, minthogy alperes azon állítása, hogy a kérdéses ingatlant felperes felhívására vette meg, a kihallgatott tanú vallomásával támogattatott, felperes tehát a kereseti ingatlanra nézve jóhiszemű telekkönyvi tulajdonosnak nem tekinthető. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék azonban mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával alperest kötelezte, hogy a kereseti szőlő felének közös birtoklásába felperest 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett bebocsássa ; mert felperes a keresethez A) alatt mellékelt telekkönyvi kivonattal beigazolta, miszerint a tulajdonjog a kereseti egész szőlőre nézve javára be van kebelezve, és miután a tulajdonjoggal a birtoklási jog is jár, felperesnek a kereseti egész szőlőre nézve a birtokjog meg lett volna Ítélendő; azonban miután a beidézett alperes a felmutatott adásvételi szerződéssel kimutta, hogy a kereseti szőlőt nem csak ő. hanem vele közösen neje is megvette felperes néhai férjétől,