Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

22 indított igényperbeli keresetlevelében előadta, hogy ő anyjának lisztvásárlásra 1873. évi augustus 12-én 4 drb 50 frtos, 13 drb 1 frtos, 1 drb 10 frtos és 2 drb 10 kros, összesen 223 írt 20 kr. készpénzt adott. Anyja azonban a pénzt elveszítette, és azt a község elöljáróságánál be is jelentette. Néhány nap múlva értesült felperes, hogy a városi kapitányság a nála szolgálatban állott, de elszökött B. Máriát befogatta és a nála talált 192 frtot lefoglalta. Felperes azonnal megtévén a szükséges lépéseket s anyja a bíróság által kihallgattatván, az y. szerint beigazolta, hogy a pénz azonos azzal, melyet ö elvesztett, s a talált pénznemek azonosak az általa fölemiitettekkel. Ezen pénz jelenleg a boros-jenöi fenyítő törvényszéknél lefoglalva tartatik; azonban arra elsőrendű alperes biztosítást vezetett, minélfogva felperesnek a tulajdonául beigazolt pénzt kiadni nem akarják. Kéri a mondott pénzt zár alul feloldatni s neki kiadatni. A tárgyalás befejezte után az elsőbiróság az igénybe vett 192 frtot a birói zár alul feloldotta s felperesnek kiutalványozta, egyszersmind alperest a költségekben is elmarasztalta. A pesti kir. ítélőtábla azonban 1873. évi november 25-én 50034. sz. alatt hozott végzésével az elsőbiróság végzését megváltoztatta s a lefoglalt 192 frtot továbbra is birói zár alatt tartatni rendelte; mert habár K. Dávidnó •/. alatt mellékelt vallomásával beigazoltnak vétetnék is, hogy felperes nevezett tanúnak lisztvásárlás czéljából 4 drb 50 frtos, 1 drb 10 frtos, 13 drb 1 frtos pénzjegyet és 1 drb 10 kros ezüstpénzt adott is át, habár továbbá bíróilag eldöntött ténynek tekintendő azon körülmény, hogy B. Mária talált vagyon eltitkolásának bűntényében bűnösnek kimondatván, ezért 6 havi börtönre ítéltetett; minthogy azonban felperes egyrészt a K. Dávidnak átadott pénzjegyek ismertető jeleit fel nem sorolta, sem azokat ugy, hogy minden azonnemü hasonló pénzjegytől megkülönböztethetők legyenek, körül nem irta, másrészt azt, hogy a B.Máriánál talált 192 frt mily pénzjegyzekből állott? ki nem jelölte, ezen pénzjegyzeknek a K. Dávidnónak átadott pénzjegyekkeli azonosságát mivel sem igazolta, ez okokból az eljáró bíróság végzésének megváltoztatásával felperest keresetével el kellett utasítani. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával felperes igénykeresetét megállapította és a 192 frtot birói záraiul felmentetni rendelte azon esetre, ha felperes a pótesküt arra, hogy K. Dávidnénak lisztvásárlás czéljából 4 drb