Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XI. folyam (Budapest, 1875)
44 I. czikke, a ptrs hatályba lépte előtt fónállott főudvarnagyi hivatalnak a közjog és népjog elvei szerint területen kívüliség kiváltságával biró személyek személyes ügyeire kiterjedő birói hatóságát nem szüntette meg; a kir. törvényszék tehát az által, hogy a keresetlevelet birói hatóságának hiánya miatt nem kézbesittethetvén, erről panaszlót értesítette, a ptrs 297. §. alá vonható alaki törvénysértést nem követett el. 36. Miután a semmitöszék által kimondott azon elv, melynél fogva a természetbeli lakást pótló lakbérilletmeny a ptr. 390. $-ból kifolyólag végrehajtás alá nem vétethetik, — azon esetre nem alkalmazható, midőn a kérdéses illetmény lefoglalása épen oly követelés tekintetében eszközöltetik, melynek fedezésére van szánva: a hivatalnok lakbérilletménye azon hátralékos lakbérkövetelés kielégítésére, melyre nézve a bérbeadó háztulajdonos a ptr. 362. §. értelmében más követelések felett elsőbbséget igényelhet, végrehajtás alá nem vehető. (Teljes tilési megállapodás) (1874. febrüar 19-én 1152. sz. a. hozott határozat.) Dr. K. Sándor felperesnek, M. Alajos alperes ellen 92 frt 50 kr házbér s járulékai iránti végrehajtási ügyében, a budai kir. járásbíróság 26,600/1873. sz. a. kelt végzésével a végrehajtást alperes fizetésének 300 frtot meghaladó részére elrendelte, a lakbérilletményre azonban megtagadta. A végzésnek ezen megtagadó része ellen felperes semmiségi panaszszal élt; mert jelen kereset épen lakbérre irányul, a végrehajtás tehát alperes lakpénzére is elrendelhető lett volna. A magy. királyi Curia, mint semmitöszék, jelen ügy elintézése alkalmából a fentebbi elvet mondotta ki. 37. Tekintve, miszerint a polg. törv. rendt. oly különböző keresetekkel folyamatba tett pereknek a felek akaratával való egyesítését, melyek a ptr. 66., 75. és 77. §§. engedélyénél fogva esetleg egy közös keresettel is lettek volna megindíthatok, ki nem zárja, — tekintve továbbá, hogy azon esetben, ha a megtörtént egyesítés miatt a felek annak idejében semmiségi panaszszal nem éltek, ugyanazok ezen eljárásban belenyugodtaknak veendők: az ily egyesítés önmagában véve hivatalból figyelembe veendő semmiséget nem képez, hanem az egyes eset különleges körülményeitől függ annak eldöntése, váljon ily eljárás által a ptr. 297. §. valamely pontja alá vonható s a fél panasza folytán tekintetbe veendő semmiség lett-e elkövetve vagy sem? (Teljes ülési megállapodás.) (1874. február 12-én 342. sz. a. hozott határozat.) Z. Istvánné felperesnek, M. Berkó alperes elleni 150 frt iránti perében, a pesti kir. ítélőtábla az illosvai kir. járásbíróság által hozzá