Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. X. folyam (Budapest, 1874)

76 közreműködésével hozott határozat semmis. (297. §. 9. p). (Dtár. VII. f. 552.) A törvényszék, mint telekkönyvi hatóság előtt inditott keresetekben is, a telekkönyvvezető, mint előadó, a határozatok hozatalánál részt nem vehet. (Dtár. IX. f. 626.)* Telekkönyvi ügyekben a járásbiró az 1871. évi XXXI. tczikk. 24. §-a szerint rendes elnökként levén hivatva működni: szabályellenesen van a tanács alakitva, s a 297. §. 9. pontjának esete forog fen, ha az aljárásbiró elnököl, s a járásbiró szerepel mint előadó. (Dtár. X. f. 702.) Tekintve, hogy az 1871. évi XXXI. tczikk 35. §-a alapján 1872. évi július 30-án 21,887. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet értelmében, az 1853. ügyrendt. 150. §-a, melyen a ptrs. életbelépte előtt a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla területén a kereskedelmi ülnököknek váltóügyekben való alkalmazása alapult, a határozat hozatalára szükséges birák számára nézve hatályon kivül helyezettnek tekintendő, s e helyett a ptrs. 5. §-a mérvadó; ugy tekintve, hogy a kereskedelmi ülnökök az illető ügyekben szintoly szavazati joggal birnak, mint a jogtudó birák: az 1872. évi július 23-ki teljes tanácsülésben hozott elvi határozatból kifolyólag, (Dtár. VII. f. 529.), a kérdéses elsőbiróságoknál váltóügyekben is azon körülmény, miszerint valamely határozat hozatalánál a kereskedelmi ülnököt beleértve, több biró vett részt, mint a hivatott 5. §-ban előírva van: a ptrs. 297. §. 9. pontja alá eső és hivatalból figyelembe veendő alaki szabálytalanságot képez. (Dtár. X. f. 720.)* 10. Pont. A ptr. 297. §-ának 10. pontja alá nem vonható az itélet azon végrehaj thatlansága, mely a marasztalt fél esetleges fizetési képtelensége folytán áll be. (Dtár. V. f. 420.)* A 297. §. 10. pontja, mennyiben az a felek kérelmén túlterjeszkedést semmiségi esetnek minősiti, nem vonatkozik a feleknek a bizonyitékok alkalmazása iránt tett indítványaira. (Dtár. VI. f. 507.) Tekintve, hogy az 1868. évi LIV. tczikk által életbeléptetett ptrtás alapelveinek egyike, miszerint a „végrehajtás" az ítéletnek minden peres kérdéstől ment egyszerű foganatosítása legyen, mit azon körülmény is bizonyít, hogy a végrehajtást rendelő végzés és a végrehajtási cselekmény ellen a fokozatos felebbvitelnek hely nem adatott; tekintve, továbbá, hogy ez alapelvből kifolyólag a ptr. 256. §-ában világos kifejezés adatott annak, miszerint az itélet végrehajtható legyen, azaz: önmagában véve a marasztalt fél által teljesítendő kötelezettségek pontos körvonalozását tartalmazza, és még akkor is határozott utasítást foglaljon magában, midőn kivételesen egyes kérdések eldöntése vagy a marasztalási összeg felszámítása a végrehajtási eljárásra halasztatott; tekintve végül, hogy az, miszerint az örökösként perbe idézett alperes örökölt-e és mit? ennek elmarasztalhatására nézve oly lényeges előfeltétel, miszerint e kérdésnek tisztábahozatala nélkül a jelen ptr. sze-