Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. X. folyam (Budapest, 1874)

154 kiigazítás, az örökhagyó hagyatéka részére, rendelendő el. (Dtár. VI. f. 71.) Leszármazék nélkül elhalt örökhagyó által hátrahagyott, reá elhalt atyjáról háromlott, javak tekintetében az életben lévő anyját, az apai oldalrokonok csak annyiban zárják ki, mennyiben örökhagyóra atyjától háromlott javak, az atyai ágtól eredtek, ellenben az örökhagyóra atyjáról háromlott azon javakra nézve, melyek az atyja által szereztettek, az életben lévő anyját és nem az apai oldalrokonokat illeti a törvényes örökösödés. (Dtár VII. f. 124.) Az atya által, vagyonának egyik fiára holtiglani tartás kötelezettsége mellett történt átruházása ajándékozásnak lévén tekintendő, az ilykép átruházott vagyonból az örökösök törvényes osztályrészüket követelni jogositva vannak. Oly kölcsön, mely a hagyatéki vagyon terhére, országos inség idején vétetett fel, már ezen indoknál fogva a gazdaság folytatására szükséges kölcsönaek tekintendő s a törvényes osztályrészbe beszámítandó. Azon körülmény, hogy az egyik öröktárs által a többi örökösök egyike osztályrészére nézve kielégíttetett, a ki nem elégitett örökösök törvényes osztályrésze kiszámításánál, azoknak sem előnyére, sem kárára nem szolgálhat. (Dtár. VII. f. 131.) Az atya által történt oly vagyonátruházás, mely szerint vagyona több gyermekei közül csak kettőnek adatott át, ajándékozási szerződésnek nem tekinthető, s az a nem részesített gyermekek által törvényes örökrész cziaaén indított keresettel meg nem támadható, ha az átruházás a holtiglani ellátás és tartás kikötményen kívül, más — habár csekély — pénzbeli viszteherrel volt összekötve. (Dtár. VII. f. 132.) Az írott hitbér (moring) a házastárs által, a másik házasfél életében akkor sem követelhető, ha a házastársak tényleg elválva élnek és a moringlevélben azon kötelezettség foglaltatik, hogy azt a férj nejének, bármikor követeli is, kifizetni tartozik. (Dtár. VII. f. 137.) Az özvegyi jog oly javakra, — melyek a férj halálakor még annak nem voltak tulajdonai, habár a tulajdonjoghozi czimet még életében megszerezte, — ki nem terjed; ennélfogva azok haszonélvezete nem az özvegyet, hanem az öröklésre hivatott utódokat illeti. (Dtár. VII. f. 140.) Az özvegy, férje hagyatékához tartozó javakból szedett hasznának megtérítésére akkor sem kötelezhető, ha azoknak, általa özvegyi jogon czélzott haszonvétele ellen, az örökösök pert indítanak, és ebben akként nyertesek lesznek, hogy az özvegy az általa birlalt birtoknak az örökösök részére leendő kiadatásában elmarasztaltatik. (Dtár. VII. f. 143.) Az örökhagyó által szerzett vagyonban az életben maradt szülőt és nem az oldalrokonokat illeti az örökjog. (Dtár. VIII. f. 150.) Oly örökösödési perben, midőn az öröklési igény eldöntése, a hagyatéki vagyon honnan lett származása kérdésének eldöntésétől feltételeztetik, s ezen körülmény a felek által perbeszédeikben tisztába nem hozatott, a bíróság a dolog mibenlétének kiderítése végett póttár-