Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)

74 Megtámadták a 297. §. 3. pontja alapján, mert ez ügy se nem hitbizományi, se nem örökösödési, hanem világosan telekkönyvi s a ptr. 53. §. szerint eltérésnek nincs helye, s azilletéktelenség nemcsak a kifogások alapján, hanem hivatalból kimondandó lett volna. Megtámadták a 297. §. 4. pontja alapján, mert az illetékesség elleni kifogások daczára az eljárás folytatható nem lett volna, s mint hitbizományi hatóság helytelenül járt el, 8 e kérdést határozatában mellőznie szabad nem is lett volna. Megtámadták még a 297. §. 10. pontja alapján, mint érthetetlen és végre nem hajtható végzést, mert az igénylő felek kik legyenek, abból határozottan ki venni nem lehet, s hogy kik utasittattak perre azt is csak homályosan lehet következtetni ; — h. B. Fülöp s nem a hitbizomány nevére lévén beirva az ingatlanok, hitbizományi kezelés alatt soha nem állván, az alapitó okmányban sem fordulván elő mint hitbizomány, tehát h. B. Fülöp örökösei mint igénylők nem vehetők, s keresetet sem indithatnak, s hol és miféle keresetet is tudhatnának in ditani ?; végül mert a végzés aláirása az ügyrend. 98. §-ába ütközik. A m. k. Curia, mint semmitőszék a semmiségi panasznak a ptr. 297. §. 1. pontja alapján helyt adott, s a megtámadt végzést az egész előző eljárással együtt megsemmisítette; mert a bíróság egyedül az Örökösödési eljárás folyamában a ptr. 560. §-a esetében léptetvén fel hivatalból, s oly értelembeni perre utasítás, mely szerint a perre utasított fél keresetének 30 nap alatti beadására köteleztetik, csakis az örökösödési eljárás folyamában a ptr. 587. §. alapján foglalván helyt; miután jelen esetben a felterjesztett iratok szerint örökösödési tárgyalás fen nem forog következéeképen hivatalból elrendelt eljárásnak helye nem volt, a követett egész eljárás és a hozott végzés a ptr. szabályaiba ütközik; épen oly kevéssé egyeztethető még ezen hivatalbóli eljárás a hitbizományok tárgyában 1869. ápril 7-én kelt igazságügyminiszteri rendelettel, minthogy ezen értelmében a hitbizományi hatóság hatásköre csak a kétségtelen hitbizományi javakra terjedvén ki, erre nézve pedig a telekkönyvi intézmény behozatala után mulhatlanul megkívántatván, hogy az illető javak hitbizományi minősége a telekkönyvi rendelet 54. §. szerint az azokról felvett tjkönyv teherlapján határozót-