Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)

52 védekezésére korlátozó befolyást gyakorolhatna, hogy szavatos a felperes irányában még pertársnak sem tekintendő, mert felperes által kereset ellene nem indíttatott, de ha a szavatos pertárs is volna, még az esetben sem folyhat be a főperbe, mivel mind a fő, mind az alkereset külön-külön tárgyaltatik és igy felperes és mindegyik alperestárs közt a tárgyalásra különkülön megállapodás jöhet létre. Szavatos ezen semmiségi panaszban felhozottakra nézve azon megjegyzést tette: hogy a szavatosság kérdése a főperrel egy ítéletben lévén eldöntendő, a szavatosra nézve nem lehet közönyös dolog mikor hozatik az ítélet, miért is neki mint pertársnak joga van a halasztásokhoz hozzá szólani. Különben ha felperes állítása való volna, akkor a szavatos ítélet napig maradhatna kötelezettségben és viszont ha ezen elv állana, akkor alperes és szavatos is a végtelenségig elhalaszthatnák az ügyet, mi által felperes követelése örökre elhuzattathatnék. A magy. kir. Curia, mint semmitőszék a semmiségi panasznak helyt adott, s tekintve, hogy a feleknek a ptr. 140. §, szerint, a végirat és ellenvégirat kivételével, korlátlan szabadságában áll egymásnak halasztást engedni, s hogy a főperbeli felek ézen jogát jelen esetben a szavatos annálfogva nem korlátolhatja, mivel nem felperes intézte ellene keresetét, hanem alperes hivta fel őt szavatosságra, és mivel a szavatos a szavatossági kötelezettség ellen kifogást tévén s alperes védelmét magára nem vállalván, a ptr. 81. §. szerint a főper folytatásához semmi köze; tekintve továbbá, hogy a tszék a ptr. 139. §. szerint csak külön jegyzőkönyv folytán van jogosítva halasztásokat adni vagy megtagadni, arra pedig egyátalában nincs jogosítva, hogy a felek kölcsönös beleegyezésével kiszabott határidőt rövidebbre szabja, ezeknél fogva a megtámadott végzést a ptr. 297. §. 1. pontja alapján megsemmisítette, s a kir. tszéket oda utasította, hogy miután a felek által a válasz beadására kitűzött határnap márcz. 5-én lejárt, az 1873. febr. 28-án felvett halasztási jegyzőkönyv folytán felperesnek a válasz beadására ujabb határnapot tűzzön ki.