Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)

128 csak legkisebb gondatlansága vagy mulasztásából keletkezett volna, vagy hogy alperes a kötelességszerű gondviselést nem teljesítette volna, — mert felperes azt, hogy alperesnek őrzésdijat fizetett, vagy hogy alperes a netán véletlen károkért felelősséget vállalt volna, bizonyítani meg sem kisértette. A pesti kir. Ítélőtábla 1872. évi decz. 16-ik napján 44,009. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. Ezen ítélet ellen alperes ismét felebbezéssel élvén, a m. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék, következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik és ha felperes a becslő esküt arra leteszi, hogy a keresetbeli ruhaneműnk 220 frtot, — vagy ennél általa kisebbre is szállítható összeget — megértek, akkor, midőn azokat alperesnőnek nyári gondviselés és molyoktól való megőrzés végett átadta, ez esetben tartozik alperes felperesnek becslő esküje alatt megállapítandó kárösszeget megfizetni; mert: alperes azt, hogy a keresetben körülirt prémes téli ruhaneműit, a molyok elleni megóvás végett kezelése alá vette a per során beismerte, azt pedig nem igazolta, hogy csak erejét meghaladó erőszakos ténynyel raboltattak el birtokából, és igy azokat megóvni személyes tehetségében nem állott, minélfogva alperes az átvett ruhanemüekért jótállás és kártérítési felelősséggel tartozik. — A ruhák értékének megállapítását illetőleg a becslő eskü felperesnek azért volt oda Ítélendő, mert a per során azok értéke eddig meg nem határoztatott, felperes pedig az eskü általi megállapításra ajánlkozott.