Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)
120 neki felperes engedélyt adott, miben alperes — miután felperes másoknak is át szokta volt adni lovát — nem is kételkedett, különben másodrendű alperes másnap reggel a lovat visszahozta, s akkor semmi baja sem volt; hanem csak a használat után harmadnapra döglött meg. Másodrendű alperes elismerte, hogy a lovat felperes engedélye nélkül kérte el, de annak gondját viselte, 8 a nélkül, hogy legkisebb baja lett volna, adta vissza elsőrendű alperesnek. A tárgyalás befejezte után az elsőbiróság alpereseket 50 frt kárösszeg és a perköltségek egyetemleges megfizetésében elmarasztalta. — A pesti kir. Ítélőtábla azonban 1872. évi november 6-án 31,108. sz. alatt hozott Ítéletével: az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasította: mert: felperes azt, hogy akár tulcsigázott hajtás okozta megerőltetés, akár gondatlan etetés, itatás által, vagy bármi más módon alperesek lettek volna közvetlen okozói a kérdéses ló eldöglésének, azoknak e tekintetbeni határozott tagadása ellenében mivel sem igazolván, őt igazolatlan keresetével elutasítani kellett. Ezen ítélet ellen felperes felebbezéssel élvén a m. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék: a pesti kir. tábla ítéletét megváltoztatta és az elsőbiróság Ítéletét hagyta helyben ; mert elsőrendű alperes az által, hogy neki felperes részéről csak pásztorkodásra átadott lovat másodrendű alperesnek, felperes tudta és beleegyezése nélkül használatra átengedte, másodrendű alperes az által, hogy azt ily módon használatra átvette és valóban használta is, egy harmadik személy vagyonát jogtalanul használatba vették, — miből önkényt következik, hogy minden ezen törvényellenes cselekedetből kifolyó kár tekintetében a felelősség őket terheli, mely felelősséget alperesek csak ugy háríthatták el maguktól, ha ők bizonyitották volna be, hogy a ló nem a megnemengedett használat következtében, hanem más esetleges ok miatt döglött el, mit alperesek bebizonyítani meg sem kisértettek, a bizonyítékot tehát felperesre hárítani a fenforgó körülmények között egyátalában nem lehetett. A ló becsértéke tekintetében is helybenhagyandó volt az elsőbiróság Ítélete; mert alperesek e részben kifogással nem éltek.
